Védekező külpolitika

A Múltunk wikiből
1614
július 27. II. Mátyás e napra közös gyűlésbe Linzbe hívja országai rendjeit és a főhercegeket. Jelen vannak III. Fülöp spanyol király követei is. (A gyűlés Bethlen Gáborral, illetve a Portával való háború ellen dönt.)
augusztus 10. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. (Ünnepélyesen fogadja a Bethlen fejedelemsége megerősítését hozó portai követséget. A szultán követeli Lippa és Jenő átadását.)
1615
július 15. Az 1606. évi zsitvatoroki béke megújítása Bécsben.
1616
június 1. Bethlen Gábor ostrommal beveszi a saját katonasága által védett Lippa várát. (Június 14-én átadja a töröknek.)

Bethlennek belső ellenzékkel nem is kellett volna megküzdenie, ha kívülről nem szítják az elégedetlenséget. A királyi Magyarországon felháborodással fogadták trónfoglalásának hírét. Forgách és Dóczy széltében terjesztették, hogy Erdélynek immár török gubernátora van, akit mihamarabb ki kell vetni székéből, nehogy törökké tegye egész országát. Elismertetése iránti kérése Bécsben a legridegebb elutasításra talált, s a szabad fejedelemválasztás meggátlását egyenesen a legalkalmasabb jogcímnek találták arra, hogy Erdély visszafoglalását újra megkíséreljék. Dóczy megrohanta és elfoglalta a fejedelemség legfontosabb végvárait, Husztot, Tasnádot, Ecsedet, Kővárt; Váradot is csak Rhédey ébersége tartotta meg. Mikor Bethlen a várak visszaadását követelte, még Várad átengedésére is felszólították. A Porta is elég tapintatlan volt, hogy éppen nehéz helyzetében akarta Lippa és Jenő átadását kikényszeríteni. A Bocskaitól már megkövetelt, de mindeddig sikeresen megtartott két várról Bethlen már csak azért sem mondhatott le, mert ezzel tápot nyújtott volna annak a híresztelésnek. hogy eladta magát és Erdélyt a töröknek.

Két tűz közt fegyverrel nem léphetett fel, ehelyett sűrűn járatta követeit a Portára, Bécsbe, a magyarországi rendekhez, s ha egyiket elutasították, másikat letartóztatták, újabbakat küldött. Dóczy azt állította róla, hogy déltől reggelig részeg, s nem lehet vele szót váltani. Valójában kora reggeltől késő estig rendelkezett, tárgyalt, leveleket írt, fenyegetőzött, kérlelt, hízelgett, szidalmazott, ígért és követelt. Ha egyik kísérlete nem sikerült, más oldalról kezdte újra, s végül megvetette a lábát. Követei, levelei a magyarországi rendek többségét lassanként pártjára vonták. Elhitették, hogy ő valósággal a béke angyala, akit méltatlanul támadtak meg a császár katonái, s a török már régen rájuk ment volna, ha ő nem tartóztatná. A Portára viszont levelet írt, hogy most volna itt az ideje a Habsburgok erejének megtörésére. Adjon neki a szultán pénzt, hogy magyar zsoldosokat fogadjon, s ezekkel Magyar-, Cseh-, Morvaországot és Sziléziát magának elfoglalja, s a török szövetségesévé (de nem adófizetőjévé!) tegye, a törökök pedig ezalatt támadják meg a délausztriai tartományokat.

Mátyás király dunai birodalmának feltámasztása török segítséggel: ez a terv ekkor még talán csak arra volt szánva, hogy a Portán elfelejtsék Lippát és Jenőt. A későbbi fejlemények azonban valóban tervvé érlelték a merész gondolatot. Több volt ez, mint a Bocskai végrendeletében foglalt program, mert az a királyi Magyarország felől várta a nemzeti királyság helyreállítását, amelyhez azután Erdélynek csatlakoznia kell. Erdélyből elindítani a királyi Magyarország újraegyesítését, sőt az egész mátyási birodalom helyreállítását, beleértve a török utólagos kiűzését is: ez Bethlen saját elképzelése volt. Báthori Gábor csak fejedelemsége megszilárdításáért harcolt, s ha voltak is birodalomalapítási tervei, azok a Báthori-hagyományt folytatva, a két román fejedelemség és Lengyelország felé tekintettek, de sohasem nyugatra. Bethlen ambícióit viszont nem a még régebbi és még messzebbre látó mátyási hagyomány öncélú felidézése, s még kevésbé egy valóságos lehetőség megnyílása fordította nyugatra, hanem az önvédelem szüksége. A Habsburg-párti magyar rendi politika Magyarország és Erdély egyesítését az ellenreformáció jegyében kezdeményezte, s mintegy rákényszerítette Bethlent, hogy védekezése során ellentámadásba menjen át.

A valóság egyelőre persze a fenyegetettség maradt. A Habsburg-udvar sem szűkölködött politikai találékonyságban. Khlesl kancellár a központi hatalom ellen létrejött rendi konföderációt próbálta összbirodalmi szervezetté átkovácsolni, amikor 1614 nyarán, éppen az Erdély felől fenyegető veszély címén, Linzbe összehívta a Habsburg-országok rendjeit első és hosszú időre utolsó közös gyűlésükre. Pénzt akart tőlük szerezni a Bethlen ellen indítandó hadjáratra, azt állítva, hogy különben Bethlen veszi át a kezdeményezést, és török segítséggel támadni fog. Talán eljutott Bécsbe is Bethlen portai ajánlatának híre, hiszen a császári követség jó kémszolgálattal rendelkezett, de anélkül is Khlesl eddigi politikai vonalvezetésébe esett az előterjesztett javaslat. Ezúttal azonban váratlanul a magyarok gördítettek a terv elé akadályokat. Bethlen követjárásai, mint láttuk, nem maradtak hatástalanok, s nem csupán az amúgy is mérsékletre hajló Thurzó nádort, hanem a katolikus főpapi kar olyan tekintélyes tagját, mint Náprágyi Demeter kalocsai érseket is arra indították, hogy békés megegyezést javasoljanak. A gyűlés nagy többsége annál is inkább mellettük nyilatkozott, mivel így az adómegajánlástól is megmenekült. Hivatalosan tehát a tárgyalások útjára kellett lépni, így jött létre 1615 tavaszán a nagyszombati egyezmény, melyben Bethlen Husztot és Kővárt visszakapta, cserében annak elismeréséért, hogy Erdélyt a magyar király engedelméből bírja, Buda visszafoglalása esetén köteles visszaengedni, sőt a török ellen addig is katonai segítséget nyújtani. A szerződést azonban mindkét fél legfeljebb fegyverszünetnek tekintette, mely nem tartott sokáig.

Irodalom

Első külpolitikai lépéseiről: Ila Bálint, Az 1614-i linzi egyetemes gyűlés (A Gr. Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve IV); Angyal Dávid, Az 1615-iki bécsi török békének titkos pontja (Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére, 1933. október 7. (Budapest, 1933)).


Bethlen Gábor önvédelmi harca
Rendteremtő belpolitika Tartalomjegyzék Homonnai György támadásai