Vízakna

A Múltunk wikiből

románul Ocna Sibiului, németül Salzburg, szászul Zâltsbriχ, latinul Salisburgum

város Romániában, Szeben megyében
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
1849. február 4.
A vízaknai ütközet.

Bóna István

IX. századi régészeti leletek

A IX. századi Kárpát-medence a régészeti lelőhelyek alapján
név megjegyzés
Ocna Sibiului / Vízakna szláv urnatemető

Györffy György

Besenyő–bolgár támadás és menekülés az új hazába

Désakna, Székakna, Kolozsakna, Tordaakna, Kisakna és Vízakna az Árpád-korban is egy-egy vár tartozékaként működött, s ismerve a só létfontosságú szerepét, az aknák elosztását a törzsfők között az első, ideiglenes megszállás (895) idejére kell visszavezetnünk.

Sinkovics István

Kincstári jövedelmek, hadszervezet, diplomácia

Öt helyen működött sókamara: Tordán, Koloson, Désen (és Désaknán), továbbá Vízaknán, az ötödiket, a székit még János király adományozta el Kendy Ferencnek. Rangban az első a tordai sókamara volt, élén a kamaraispánnal. A többi kamara is ez alá tartozott, vezetőiket, az alkamarásokat a kamaraispán alkalmazta, de fizetésüket a kincstártól kapták.

Vörös Károly

A városi bérmunkások

Ugyancsak 1804-ben a vízaknai és kolopi sóvágók munkabéremelési mozgalma foglalkoztatja a hatóságokat; e mozgalmak 1807-ben és 1810-ben is visszatérnek.

Spira György

Bem sikeres hadjárata Erdélyben

Mivel azonban a szebeni erődítmények leküzdéséhez az ő kicsiny serege már elégtelen volt, ez a kísérlet kudarcba fulladt, s így végül néki is el kellett ismernie, hogy mégiscsak erősítésekre van szüksége. Szeben alól tehát Bem visszavonult először Szelindekig, majd – bár ott 24-én sikeresen visszaverte a rátámadó Puchnert – 31-én még tovább, egészen Vízaknáig hátrált, hogy azután ott várja be az Alföldről addigra a Maros mentén táborába indult segédcsapatokat.

Közben viszont erősítések igénybevételéhez folyamodott Puchner is. S néki harcedzett segédcsapatok szerzésére több lehetősége volt, mint Bemnek, noha a bukovinai és a galíciai császári csapatokkal Észak-Erdély felszabadulása folytán egyelőre minden összeköttetése megszakadt. Ő ugyanis – éppen, mert pillanatnyilag teljesen magára maradt – segítségért most szégyenkezés nélkül azoknak az orosz csapatoknak a parancsnokságához fordult, amelyek októberben, miután a törökök (elsősorban épp orosz sürgetésre) végeztek a havaselvei forradalommal, maguk is behatoltak Havaselve és Moldva területére, s a törökökkel együtt azóta megszállva tartottak a két román fejedelemséget. A segélykérelemnek pedig a Puchner képviselte ügyet saját ügyének is tekintő s ráadásul a maga mindenhatóságát is bizonyítani kívánó orosz parancsnokság a legnagyobb készséggel és sietséggel tett eleget, úgy hogy február 1-én 7 ezer orosz katona már át is lépte Erdély határát. Puchner tehát három nap múlva már újabb támadást mert intézni a még mindig Vízaknánál veszteglő Bem ellen. S minthogy Puchner ez alkalommal minden erejét bevetette, Bem most csak a visszavonulás továbbfolytatása mellett dönthetett, és négy napig tartó szakadatlan harcban vissza is vonult nyugat felé egészen Déváig.