Vak Béla

A Múltunk wikiből

II. Béla

1108 — 1141. február 13.
király (1131 április 28. – 1141)
Wikipédia
II. (Vak) Béla
1113
Kálmán király, megelőzendő Álmos herceg újabb támadását uralma ellen, Álmost és kisfiát, Bélát megvakíttatja. A dukátus megszüntetésévei a trónörökös új jussa a dalmát-horvát királyság lesz.
1125 körül
Álmos herceg sikertelen kísérletet tesz a hatalom megszerzésére, majd Bizáncba menekül, és Macedóniában telepedik le. Fiát, Bélát a pécsváradi monostorban rejtegetik.
1130
II. István unokaöccsét, Sault jelölik a király utódának.
Miután II. István megtudja, hogy a vak Béla herceg Magyarországon rejtőzködik, összeházasítja I. Uros szerb nagyzsupán Ilona nevű lányával, és Tolnában lakhelyet jelöl ki számára.
1131
március 1. II. István meghal, Váradon temetik el.
április 28. II. (Vak) Bélát Székesfehérvárott megkoronázzák. (Uralkodik 1141-ig.)
június: II. Béla király a Konrád salzburgi érsekkel 1127-ben kötött béke megtartása érdekében visszaadja a karantániai betörésből származó zsákmányt.
Az aradi országos gyűlésen 68 főurat lemészárolnak.
1132
július 22. előtt Borisz, Kálmán elűzött feleségének, Euphemiának a fia lengyel és orosz csapatokkal betör Magyarországra.
július 22. II. Béla osztrák szövetségesének segítségével a Sajó mellett legyőzi Borisz és III. Boleszló lengyel fejedelem seregét.
1133
I. Sobeslav cseh fejedelem (felesége II. Béla testvére) Magyarországra látogat.
1134
április: A magyar király követei I. Sobeslav közvetítésével II. Lothár német-római császárral a lengyel-magyar viszonyról tárgyalnak.
Az év folyamán I. Sobeslav ismét Magyarországon jár.
1135
augusztus 15. előtt Vologyimerko przemysli fejedelem szövetséget köt II. Bélával III. Boleszló ellen.
augusztus 15. III. Boleszló a merseburgi birodalmi gyűlésen meghódol II. Lothárnak és kötelezi magát, hogy felhagy a magyarokkal szembeni ellenségeskedéssel.
II. Béla összeíratja a bozóki bencés apátság birtokait.
Petronella magyar úrnő vendégházat alapít Jeruzsálemben.
1136
Magyar csapatok megszerzik Dalmácia egy részét Velencétől. Gaudius lesz Spalato új érseke, az esztergomi érsek szenteli fel.
1137
eleje: II. Béla Bosznia elleni hadjáratát követően felveszi a Ráma királya címet, fiát, Lászlót pedig kinevezi Bosznia hercegévé.
április 11. Felszentelik Pannonhalma második apátsági templomát; ez alkalomból II. Béla birtokokat adományoz az apátságnak.
szeptember: II. Béla hazahozatja Álmos herceg holttestét, és Székesfehérvárott temetteti el.
I. Sobeslav Magyarországra látogat.
1138
szeptember 3. II. Béla összeíratja az Álmos herceg által alapított dömösi prépostság birtokait és népeit.
Magyar csapatok támogatják Jaropolk kijevi nagyfejedelmet a Csernyigovot birtokló Vszevolod ellenében. Ellenségeskedésük békével ér véget.
1139
április 20. II. Béla fogadja Ottó bambergi püspök követségét, és anyagilag is támogatja a püspök pomerániai térítő tevékenységét.
június 11. III. (Hohenstauf) Konrád német király fiát, a csecsemőkorú Henriket eljegyzik II. Béla lányával, Zsófiával, akit ezután Németországban nevelnek.
1141
február 13. II. Béla meghal, Székesfehérvárott temetik el.
február 16. Megkoronázzák II. Béla fiát, Gézát. (Uralkodik 1162-ig.)

Györffy György

István király egyénisége

István képe a megvakított Vazul-fiak történetírásában olyanféle változást szenvedett, mint száz és múlva Könyves Kálmán képe a megvakított Béla ágának történetírásában.

Kálmán király és Álmos herceg

S ha mármost egymás mellé állítjuk László és Kálmán értékelését, ami alkotásaikból, megnyilatkozásaikból és a kortársak véleményéből kiviláglik, és megállapítjuk, hogy Kálmán legfeljebb testiekben maradt alatta a lovagszentnek, szellemiekben azonban felette állt, akkor méltán kérdezhetjük, hogy a hazai egyház miért őrizte az egyik emlékét a legmagasabb piedesztálon, és miért hagyta a másik erényeit feledésbe menni. Kétségtelen, hogy Vak Béla trónra lépésétől kezdve döntő szerepe volt a családi bosszúérzésnek, s mivel a magyar egyházat a dinasztia e korban bizonyos fokig sajátjának tekintette, véleménye kötelező formában terjedt el.

Álmos kalandjai és bukása

  • Ugyanekkor ikerfiai közül László is meghalt, és Kálmán maga maradt egyetlen tizenkét éves fiával, Istvánnal, miközben itt tanyázott Álmos ötéves fiával, Bélával, a jövő potenciális Álmosával.
  • Az egész országnak elege volt már a dukátusból, amely rendszeresítette a fegyveres trónkövetelők intézményét, s három nemzedék életét keserítette meg a Kárpát-medencében. Mindenki figyelt, várta, hogy újra “károg-e a varjú”, s ez 1113-ban bekövetkezett. Kálmán, aki szemmel tartotta Álmost, egy újabb lázadásnak vette neszét, s ekkor lecsapott. A Magyar Krónika utólag meghamisított szövegéből nem vehető ki pontosan, hogy mi történt, de csaknem bizonyos, hogy az ítélet elhangzott, mielőtt a bűn megtörtént volna, s nem egyedül Kálmán döntött, hanem az ország tanácsa. Álmost és kisfiát, Bélát, hogy ne váljék belőle a következő nemzedék Álmosa, s ne dúlja fel az utódok életét, megvakították. Az ítéletet Álmoson az ország főurai közül Oros, Vata és Pál hajtotta végre, a gyermeket egy csapat ispán élén Sima fia Márk és Jákó fia Achilles ragadta ki anyja öléből és vakította meg.

Könyves Kálmán gazdaságpolitikája és jogalkotása

  • A nyitrai püspökség Kálmán kori alapítását is csak közvetett adatokból tudjuk megállapítani; Vak Béla uralomra jutása után senki sem büszkélkedett Kálmán jótéteményeivel, még kevésbé tartotta fenn az emlékezet kisebb alapítványait.
  • A tarcali zsinat határozatai utóbb, a zsidóüldözések nyomán történt bevándorlás után hétszakaszos törvénnyel egészültek ki, amely főleg a zsidók és keresztények közötti adásvételt szabályozta. Meghatározta a zálogadás és tanúállítás módozatait, és ami a hazai írásbeliség fejlődése szempontjából a leglényegesebb, 3 pensa feletti értéknél elrendelte pecsétes írás (cartula sigillata) készítését. Egy Vak Béla kori összeírás tanúsága szerint ez az intézkedés sem maradt írott malaszt.

Tollforgatók. A történeti irodalom megindulása.

Nehezebb meghatározni, hogy az ősgesta írója meddig vezette el történetét. A történet folyamatossága Szent László uralkodásának elején bomlik meg, a lovagkirály tetteit ugyanis utólag, szent kultusza növekedtével legendás részletekkel bővítve gyökeresen átírták, ami pedig Könyves Kálmán történetét illeti, azt a II. Géza kori folytató forgatta ki teljesen az alakjából, hogy elégtételt vegyen Álmos és Vak Béla megvakításáért. Lehet, hogy ugyanezen átdolgozó László történetéből is kiküszöbölt Kálmánra kedvező és Álmosra kedvezőtlen részleteket, de az sem lehetetlen, hogy az első szövegezés megszakad László korában, és Kálmán történetének kedvező összefoglalását fia, II. István korában toldották hozzá.

Kristó Gyula

Földművelés

II. Béla király dömösi adománya Csepel faluban kétökrös ekét foglal magában.

Tulajdonviszonyok

  • Az Álmos herceg által a XII. század elején csaknem 90 faluval alapított dömösi prépostságot II. Béla király közel 10 faluval, illetve falurésszel és praediummal gazdagította.
  • A királyi alapítások közül az adományozás nagysága miatt kiemelendő az aradi prépostság. Az aradi, Szent Márton tiszteletére szentelt társaskáptalant feltehetően II. Béla alapította. Az ő uralkodása alatt András volt veszprémi prépost, majd a világtól elvonult remete három faluban közel negyven "uhug"-nak mondott libertust és az egyik faluban három szőlőt és hat szőlőrészt adott az aradi prépostságnak. Az aradi egyház javainak 1177. és 1202-1203. évi összeírásából kapunk megközelítően pontos képet a prépostság XII. századi birtokállományáról. Az aradi egyház birtokába ment át maga az aradi vár, tulajdonában volt továbbá közel harminc falu részben vagy egészben, hét vármegyében szétszórva.
  • András remete II. Béla király korában az aradi egyházhoz közel negyven "uhug"-nak mondott libertust adományozott földdel és összes használati (munka-) eszközeikkel együtt.

A gazdálkodás keretei

II. Béla király és felesége, Ilona királyné a Mecsőd nevű praediumot két molnárral a dömösi prépostságnak adta.

Pénzviszonyok

Kálmán és II. István, I. Lászlóhoz hasonlóan, kétévenként bocsátott ki új pénzt, de II. Béla óta az évenkénti pénzújítás vált gyakorlattá. A rendszeres pénzújítás a királyi kincstár jövedelmét gyarapította, ugyanis a kibocsátott új pénz csak rövid ideig tartotta értékét, majd fokozatosan vesztett ebből. Egy év alatt a pénz értéke felére csökkent, a pénzváltók két régi dénárt vettek egy újért.

I. László halálától kezdve nagyarányú és fokozatos pénzrontás figyelhető meg. Rohamosan romlott a pénz értéke II. István korában. A II. Istvántól II. Géza uralkodásáig eltelt 25 év alatt a magyar pénzek színezüsttartalma 0.399 g-ról 0.0327 g-ra esett vissza. A mélypontot II. Béla utolsó és II. Géza első pénzei jelentik. A pénzrontási folyamat megállítása, az állandó súlyú és finomságú pénzek megteremtése II. Géza nevéhez fűződik. A kis dénárok súlya – II. László pénzeitől eltekintve – II. Géza korától kezdve III. Béláig, mintegy 30 éven át állandó volt, 0.216 g. II. Géza és az utána következő uralkodók lemondtak tehát a pénz értékének csökkentéséből adódó királyi jövedelemről, s megelégedtek az évi pénzújítás rendszeréből eredő haszonnal. III. Béla a pénzláb javítására tett kísérletet, fokozatosan emelkedő súlyú pénze súly és finomság tekintetében a Kálmán és II. István kori pénzekkel vetekszik. A pénzrontás mélypontját követő, a század második felére jellemző javulás ellenére a pénz értéke csak a század eleji szintre jutott el. A pénzrontás fontos következménye lett, hogy a XII. századi külföldi leletekben magyar pénzekkel nem találkozunk. Az 1180-as évek végén Magyarországon megforduló keresztesek a legrosszabb olasz pénzzel, a veronai dénárral tekintették azonos értékűnek a magyar dénárt.

Végső fokon a vert ezüstpénz is betölthetett kincsképző funkciót. A múlt század végén került elő Fejér megyéből az a pénzlelet, amely több mint 39000 Kálmán, II. István és II. Béla kori dénárt tartalmazott. A kincsnek számító temérdek pénz a XII. század első felében gyűlhetett össze, bizonytalan azonban, hogy ki birtokolta. Noha csak a XIII. század első feléből vannak egyértelmű adataink arra, hogy a számlált pénz helyett tért hódított az ezüstpénzekkel súly szerint történő fizetés, ez az eljárás már a XII. században is előfordulhatott. Ez esetben az ezüstpénznek nem névleges értéke, hanem tényleges fémértéke számított.

A XII. század nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában az értéktelen ezüstpénzek és a nagymérvű pénzrontás százada. A változó értékű vert ezüstpénzek inkább csak váltópénzül szolgáltak, az igazi értékpénz a XII. században a veretlen ezüst, a súly szerint mért és finomság szerint meghatározott ezüstrúd volt. Az ezüstpénz háttérbe szorulása és az ezüstrúdvaluta előretörése Magyarországon éppen II. Géza korára esik. A II. Béla uralkodásának végén és II. Géza országlásának elején vert ezüstpénzek értéktelensége magyarázatát adja annak, hogy miért ekkor tűnt fel, s vált a későbbi évtizedekben Magyarországon is igazi értékpénzzé a veretlen ezüst.

Alávetett népelemek

  • Az 1138. évi dömösi összeírás szerint „elrendeltetett és [II.] Béla királynak és Ilona királynénak, valamint az egész ország összes előkelőinek a jelenlétében esküvel megerősíttetett, hogy a halandók törvénye szerint egymás után következő prépostok közül egy se merészeljen valakit a szolgák közül a szabadok sorába, vagy a szabadok közül a szolgák csoportjába áttenni.”[1]
  • A libertinus magyar nevét András remete II. Béla kori adománya tartotta fenn, eszerint a homo libertust közönségesen (vulgo) „uhug”-nak nevezték.
  • A dömösi egyház II. Bélától és Ilona királynétól kapta adományba az Esztergom megyei Udvarnok faluban Kilián szolgáinak húsz házanépét. Itt nem került sor a teljes falu és a benne élő királyi udvarnokok eladományozására, hiszen Udvarnoknak egy részén még a XIII. század második felében is királyi udvarnokok éltek.
  • Az udvarnokok akciókat folytattak a XII. században soraik bővítésére, ami az egy főre jutó terhek csökkenését eredményezte volna. Így történt, hogy bár I. László király 1092-ben 24 mansiót adományozott a bakonybéli apátságnak sószállítás kötelezettségével, II. István alatt Oposnak, az udvarnokok comesének a vezetésével egyesek e családokat ki akarták venni az egyházi szolgálat alól, és őket az udvarnokok szolgálatára akarták kötelezni. Akciójuk eredménytelenül végződött, II. Béla király visszaadta Bakonybél számára a mansiókat.

Világi előkelők

  • Nagy hatalomra tett szert már a XII. században az Ákos-atyafiság. Kinnamosz bizánci történetíró a magyarok egyik leghíresebb emberének nevezte Ákost (Akuszisz), aki 1128-ban a bizánciak fogságába esett, de onnan kiszabadulva még két soron következő királyt (II. Bélát és II. Gézát) szolgált.
  • Ákos mester leírása szerint a Buzád-nemzetség ősét, az Orlamünde családból származó Haholtot II. Béla fia, István király hívta be. Ákos mester két ponton is tévedett. Egyik botlását már Kézai javította, amikor az előkelő és valószínűtlen Orlamünde-származás mellőzésével meisseni, türingiai eredetét jegyezte le, hogy tudniillik a család felmenői wartburgi nemesek voltak. A másik tévedésre csak a történeti kutatás mutatott rá. Eszerint nem II. Béla fia, IV. István hozta be a maga segítségére a Német-Római Császárságból, hanem sokkal inkább III. István, aki Ausztriából visszatérve német segítséggel győzte le nagybátyját, IV. Istvánt.

Egyházi társadalom

  • Több királyunk alapított a XII. században prépostságot, így II. Béla az aradit, III. Béla pedig 1190 táján a szebenit.
  • III. Béla király szintén a zágrábi egyháznak visszajuttatta azt a birtokot, amelyet II. Béla idejében a varasdi comes és annak örököse elvett.
  • A XII. század első felében a prépost még általában a püspök alávetettje, tőle függő személy volt. Jól mutatja ezt az András remete adományáról szóló II. Béla kori oklevél, amely András korábbi méltóságára utalva az adományozót Nána veszprémi püspök volt prépostjának nevezte.
  • A külföldi származású Fulco Magyarországra érkezésének első időszakában Álmos herceg mellett volt, majd egyházi szolgálatba állt, előbb Seraphin esztergomi érsek, majd öt egymást követő veszprémi püspök mellett szolgált. Több évtizedes szorgalmas birtokgyűjtése eredményeképpen két praediumról, továbbá szántóföldről és rétről végrendelkezhetett. Az egyik praediumot részben vásárolta, részben II. István és II. Béla királyok kegyéből nyerte el, a szántóföldet pénzért vette.
  • Csak a XII. századból véve a példákat, a pannonhalmi apátság megadományozóinak sorában királyaink közül II. Béla, II. Géza, III. Béla, a magánosok közül pedig Acha veszprémi jobbágy, Színes úrnő, Fulco hospes, Margit úrnő, a Szicíliába követként induló Adalbert, továbbá Konrád királyi jobbágy és Hoda nevével találkozunk.

Királyi hatalom, királyi vármegye a XII. században

  • Az első adat, amely együtt említi a comes palatinust és a curialis comest, azaz félreérthetetlenül bizonyítja a nádori és az udvarispáni tisztségek szétválását, II. Béla kori. Az udvarispán a királyi jelenlét bíróságának vezetésén kívül az udvartartás irányítását és bizonnyal átmeneti jelleggel a király gazdasági ügyeinek intézését is átvette.
  • A királyi udvarban létezett egy szűk körű, de jelentőségét tekintve annál fontosabb intézmény, a királyi kápolna, mely az uralkodó udvari papjait, káplánjait tömörítette. XII. századi jogi és történeti írásbeliségünk fontos központja volt a királyi kápolna. Feltehetően már II. Béla korában közreműködtek a királyi kápolna tagjai az oklevelezésben.

II. István

  • Álmosnak, fiának, Bélának, valamint pártjuk főembereinek megvakítása időlegesen megrettentette és cselekvésképtelenné tette az Álmos körül csoportosult előkelőket. Így II. István akadálytalanul foglalhatta el az atyai trónt.
  • Ez a gyakorlatilag teljes külpolitikai elszigeteltség, II. István uralma belső nagyúri bázisának kezdődő bomlása bírhatták rá Álmost és híveit, hogy 1125 táján megmozduljanak, s lépéseket tegyenek a hatalom megszerzésére. A dömösi kolostorban tartózkodó Álmos azonban rosszul választotta meg az időpontot, bizonnyal aláértékelte II. István és tábora erejét. A király és köre lecsapott a szervezkedőkre. Álmos — mint egy forrásunk írja — a haláltól való félelmében menekült II. István kegyetlensége elől Bizáncba, ahová számos híve követte. Álmos fia, a vak kisgyermek, Béla nem jutott el Bizáncba, éveken át Magyarországon, a pécsváradi monostorban rejtegették titokban.
  • II. István az 1120-as évek közepén belpolitikai vonatkozásban is levonta a számára kedvezőtlenné váló, bázisa szűkülésében és az Álmos-párt mozgolódásában tükröződő helyzet tanulságait. Belső támaszának erősítése érdekében befogadta Magyarországra az 1122. évi berrhoéi csatában a bizánci birodalommal szemben vesztes sereg vezetőit és maradványait, amelynek meghatározó etnikuma a besenyő volt. Ugyanakkor intézkedett a trónutódlás kérdésében, s egyenes ági utód híján unokaöccsét, Zsófia nővérének Saul nevű fiát jelölte örököséül. Lépésével mind az Álmos-ágat, magát Álmost, illetve fiát, Bélát, mind pedig állítólagos féltestvérét, a Kijevben tartózkodó Boriszt kizárta a magyar trón legális várományosai sorából.
  • Ugyanakkor váratlan lépésre szánta el magát az uralkodó: az eddig haragja miatt titokban Magyarországon őrzött Bélát magához rendelte. Lépését két körülmény magyarázhatja. A saját pártján belül támadt és 1128-ban hatalomátvételi kísérletig fajult szakadás megértette Istvánnal, hogy tábora immár nem az egyetlen, vagy legalábbis nem az egyetlen számottevő erő az országban, hanem egyike csupán a három politikai csoportosulásnak, s csak úgy képes uralkodni, ha a másik két párt valamelyikével barátságos politikát folytat. Álmos 1127. évi halála, továbbá Bors comes 1128. évi nyíltan ellenséges fellépése segített eldönteni a dilemmát: az ekkor kevésbé veszélyes Álmos-párt irányában nyitott. Erre a döntésre sarkallhatták II. Istvánt ama vezető tisztségviselői, akik Kálmán és II. István alatt közvetlenül részesedtek a hatalomban, de szívük titokban az Álmos-párthoz, Álmoshoz és Bélához húzott. Béla megmentése Pál püspök és Otmár ispán műve volt, akik közül az előbbi talán azonos Kálmán király 1111-ben szereplő kalocsai püspökével, a másik pedig bizonyosan egynek vehető II. István hamis 1124. évi oklevelében előforduló barsi megyésispánnal. Ők jelentették az uralkodónak, hogy a halottnak hitt Béla él. A király természetesen nem gondolt arra — szemben a Magyar Krónika tendenciózus beállításával — hogy Bélát tegye örökösévé, annál inkább nem, mivel Saul személyében kijelölt utódja volt. Hogy nyitását az Álmos-párt felé kétségtelenül kimutassa, s Bélával szemben éreztesse „megbocsátását”, a vak herceget Tolnában helyezte el, évdíjat biztosított számára, s rögtön intézkedett, hogy a serdülő korú ifjú rangjához méltó házasságot köthessen. Az 1129-ben a Bizánc elleni harcban kikovácsolódó magyar–szerb érdekazonosság adhatja magyarázatát, hogy II. István a szerb nagyzsupán, I. Uroš leányát, Ilonát kérte meg feleségül Béla számára.
  • A két rivális erő közül a Béla körül csoportosuló tábor volt előnyösebb helyzetben. Vak Béla Magyarországon élt, Ilonával kötött házassága termékenynek bizonyult. A serdülőkorból alig kilépett hercegnek 1131-ben már bizonyára két gyermeke volt, az 1130-ban született Géza, illetve a következő évben született László. Béla hívei tagjai voltak II. István udvarának. A magyarországi trónigény szempontjából Borisz helyzete volt kedvezőtlenebb.

II. Béla

Önálló cikk.

II. Géza és Borisz

  • Béla alig tízéves fiát, Gézát 1141. február 16-án koronázták Magyarország királyává. Uralkodásának első éveiben szemmel láthatóan az apja által Magyarország számára visszaszerzett dalmáciai területek biztosítása állt az új király és vezető tanácsosai figyelmének homlokterében.
  • II. Géza uralkodásának elején jöhetett Magyarországra Szerbiából Belos, II. Urosnak, az ekkor uralkodó szerb nagyzsupánnak, valamint Ilonának, II. Béla király özvegyének a testvére. Magyarországra érkezése és itteni tartós időzése a II. Béla házassága révén létesült magyar–szerb dinasztikus kapcsolat következménye volt, s összefüggésben lehetett Géza kiskorúságával, akinek Belos korán elhúnyt apja helyett gyámja és nevelője lett.
  • A II. Bélával rokonságot tartó s a vak királyt szövetségesének tekintő Sobeslavot halála után nem fia, Vladiszlav herceg, hanem korábbi riválisának, I. Vladiszlavnak fia, II. Vladiszlav követte a fejedelmi trónon.
  • Megromlottak a II. Béla uralkodásának második felében szívélyessé vált magyar–német kapcsolatok.
  • Másfél évtized alatt minimálisra csökkent tehát Borisz belső magyarországi tábora, az egykori Kálmán-párt utolsó mohikánjainak csoportosulása. Míg 1132-ben Borisz a siker reményében vehette fel a harcot II. Bélával, 1146-ban és 1147-ben semmi reális esélye nem volt arra, hogy számottevő magyarországi erők mellé álljanak.
  • Az Álmos-ági királyok, II. Béla és II. Géza alatti stabilizálódás eredményeit mutatják azok a Magyarországról készült leírások, amelyek a XIII. század közepének állapotait tükrözik.

II. Géza orosz és bizánci háborúi

A Szan folyó menti csatában a szövetséges orosz–magyar erők legyőzték a halicsi Vologyimerko seregét, aki maga alig tudott bemenekülni Przemyślbe. Innen küldözgetett követeket a királyhoz, az érsekhez és a királyi had vezéreihez. Hol sebesülése ürügyén esedezett bocsánatáért, hol azt idézte a magyar király emlékezetébe, hogy annak idején II. Béla érdekében derekasan harcolt a lengyelekkel szemben.

A Bizáncból támogatott ellenkirályok

IV. István pénzverése Bizánchoz igazodott. Igaz, jó ezüstből viszonylag értékes, mindenesetre II. László ezüstdénárjainál sokkal értékesebb pénzt veretett, de nevéhez fűződnek a kifejezetten bizánci mintára készített pénzek. Rézpénzein apja, II. Béla és a maga ülő alakja látható, s a pénzek felirata is Béla és István királyok nevét említi. IV. István kifejezésre juttatta ezzel, hogy a trónhoz mint II. Béla király fia formált jogot II. Béla unokájával, III. Istvánnal szemben. Egyetlen fennmaradt oklevelében is hangoztatta, hogy II. Béla királynak a fia, s magát minősítette III. István királynak.

Új vonások III. Béla belpolitikájában

Kevesebb kételyünk lehet abban a vonatkozásban, hogy valamilyen jövedelem-összeírás mégiscsak készült III. Béla korában. A jelen formájában ismert lajstrom csak a XI–XII. század fordulóján elfoglalt Horvátországot, Dalmáciát és a II. Béla által megszerzett Rámát sorolja Magyarországhoz tartozónak. Ez III. Béla kora mellett II. Béla utolsó éveinek tényleges viszonyainak is megfelelne, de már a zárai érsek említése s két Béla uralkodási ideje közül határozottan III. Béláéra vall. Ugyanerre mutat a szlavón herceg említése is. II. Béla alatt nincs tudomásunk szlavón hercegről, míg III. Béla 1194-ben állította Imre fiát a Tengermellék élére.

A világi nagybirtokosság előretörése

A személyének meghatározására irányuló kísérletek nem vezettek a kutatók széles köre által elfogadott és megnyugtató eredményre, jóllehet három Béla király, II., III. és IV. Béla környezetének úgyszólván valamennyi P kezdőbetűs szereplőjét gyanúba fogták már.

Írásbeliség

  • A XII. században a magyarországi jogi írásbeliség központja a királyi udvar, az évszá­zad nagy részé­ben a királyi kápolna, majd az utolsó két évtizedben a kápol­ná­tól függetlenedő kancellária volt. Az idevezető XII. századi fejlődés kiindulópontja II. Béla kora, amikor egy János nevű, hol nota­riusnak, hol kan­cel­lár­nak nevezett, egy­házi javadalmat élvező, Somogyban valamilyen pré­posti méltóságot betöltő klerikus rendre a királyi oklevelek pecsételőjeként szerepelt, s úgy tűnik, a királyi kápolna tag­jai már ekkor köz­re­működtek az oklevelezésben.
  • A XII. század magánleveleinek jó része attól a Zsófiától, II. Béla leányától való, aki – német jegyes­sége után, mely nem végződött házassággal – az admonti apá­cakolostorból küldött megható leve­le­ket bátyjának, II. Gézának, anyjának, Ilona királynénak és Konrád salzburgi érseknek.
  • A XI. század végén indult krónikás tevé­kenységet számos XII. századi író vitte tovább. A Kálmán kori alapokon bizo­nyára készült krónikafolytatás II. István alatt. Erre ugyan csak töredékekből tudunk következtetni, mivel a később, tendenciájában a II. István korival ellentétes szö­vegezés job­bára elfedte az eredeti, a Kálmán és II. István korabeli meg­fo­gal­ma­zást. Mindenesetre II. István ural­kodása alatt, 1127-ig történt események tárgyszerű elmon­dása, a király hatalmának, ere­jé­nek villámcsapáshoz hasonlítása egyaránt erre mutat. Fő tendenciájában jól elválik ettől az Álmos-ági királyok korában történt átdol­gozás és folytatás, amely egyrészt szélsőségesen elma­rasz­taló ítéletet mondott az Álmost megvakító és zaklató Kálmán és II. István uralkodásáról, más­részt pedig fel­magasztalta a félreállított Álmos leszármazottait, II. Bélát és II. Gézát. Ma még nincs pon­tos képünk arról, hogy mely években, sőt mely uralkodók alatt készültek az Álmos-ági kirá­lyo­kat dicsérő és Kálmánt, továbbá fiát dehonesztáló kró­ni­ka­passzu­sok. II. Géza kora biztosnak lát­szik, de mutatnak nyomok arra, hogy II. Béla és III. István alatt is gyarapodott a magyar kró­ni­ka­törzs.

Lábjegyzetek

  1. Szabó Dénes, A dömösi prépostság adománylevele (1138/1329). Magyar Nyelvőr 1936. 5–6. 204. – Magyar fordítása: Szöveggyűjtemény 1000–1526. 192.

Irodalom

II. Béla diplomáiról Fejérpataky László II. Béla király oklevelei (Akadémiai Értesítő 1900. 11) című előadásának kivonata áll rendelkezésünkre. II. Béla uralkodásának főbb kérdéseire összefoglaló jelleggel lásd Makk Ferenc, Megjegyzések II. Béla történetéhez (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominate, Acta Historica. 40. 1972). Az 1131. évi országos gyűlés helyének a meghatározásában számos történész hallatta hangját, amint ez Angyal Dávid-Domanovszky Sándor-Erdélyi László-Karácsonyi János-Márki Sándor-Sörös Pongrácz Az aradi "véres" Országgyűlés és Dobozi halála helyének megállapítására vonatkozó szakvélemények (Századok 1912. 10) című cikkéből kiderül. Az 1131. évi aradi és az 1132. évi Sajó menti események krónikabeli leírásának szétválasztását Kristó Gyula és Makk Ferenc végezte el: Krónikáink keletkezéstörténetéhez ([http://www.matarka.hu/f_leiras.php?fsz=277 Történeti Szemle 1972. 1-2). Megjegyzendő, hogy számos kutató, így például imént idézett munkájában Domanovszky Sándor, úgy foglalt állást, hogy a krónika két elbeszélése egyazon eseményre vonatkozik. Borisz lengyel kapcsolataira is kitér Lovcsányi Gyula, Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez a mohácsi vész előtt (Századok 1886. 4-5). II. Béla boszniai (rámai) hódítására lásd S. Ćirković, Istorija srednjovekovne bosanske države (Beograd, 1964).

A gesta keletkezésének II. Béla és III. Béla kori alternatívájában III. Béla kora mellett úttörő jelentőségű összegezés volt Szilágyi Loránd, Az Anonymus-kérdés revíziója (Századok, 1937. 1-3, 4-6).