Vasvár

A Múltunk wikiből

németül Eisenburg

város Vas megyében
Wikipédia
Coat of Arms of Vasvár.jpg
1664
augusztus 10. Béke Vasváron a szultán és I. Lipót között. (A Porta megtartja Váradot és Érsekújvárt, valamint négy felső-magyarországi vármegyét. A Bihar vármegyei Székelyhidat lerombolják. Erdélyt mind a török, mind a császári katonaság elhagyja.)
A béke országos felháborodást vált ki.
1665
január 5. Wesselényi Ferenc nádor ünnepélyesen tiltakozik a vasvári béke ellen.

Kristó Gyula

Kézművesség

Ami a nyugat-magyarországi központot illeti, a Kőszegfalván és Vasváron folyt kutatások megerősítik a vaskohászat XII. századi művelését, a XIII. század első évtizedeiből pedig írott források adatai mutatnak erre. 1225. és 1233. évi oklevél a kőszegfalvi kohók közelében Vigne nevű folyóvizet említ (Wigne Wise, Wygna potoka), amely szláv szó, és magyarul kovácsműhelyt jelent. Ennek ellenére feltehető, hogy éppen a kőszegfalvi kohók az 1230-as évek elején már használaton kívül voltak, hiszen ellenkező esetben az említett 1233. évi oklevél határleírásának talán meg kellett volna említeni a határvonal mentén folyó vasolvasztást. A Sopron megyei vaskohászatot az 1222. évi Szénégető helymegjelölés valószínűsíti. A nyugat-magyarországi vasvidék termelése Vasvárra folyhatott be, ahol vasraktár volt. Miklós nádor 1226. évi oklevele elmondja, hogy a pannonhalmi apátság kovácsai nem tartoznak vasat szállítani, hanem csak egyikük menjen el Vasvárra (ad ferreum castrum), hogy kiválogassa a vasat. Tekintettel arra, hogy 1240-ben IV. Béla ezt változatlan formában említi, feltehető, hogy a vasvári királyi vasraktár még ekkor is létezett. A tatárjárás után azonban többé nem szerepel, ami arra mutat, hogy már a XIII. század első évtizedeiben is halódó nyugat-magyarországi vaskohászat a század közepén megszűnt. A stájerországi vasérctelepeken a vízi erőnek a vaskohászatban való felhasználása éppen ezekben az évtizedekben forradalmasította a technikát, megteremtette a vastermelés szakadatlan növelésének lehetőségét; a stájer vas importja feleslegessé tette a nyugat-magyarországi vaskohászatot.

Endre és Béla politikája az 1220-as évek közepén

1223-ban az uralkodó az Aragóniából beköltözött Simon comesnek, a Nagymartoni család ősének a Sopron megyei Röjtökőr földet juttatta, amely nevéből következtetve akkor vagy korábban királyi őrök (határvédők) földje lehetett. 1224-ben a győri egyháznak soproni várföldet adott vissza, a vasvári egyháznak pedig vasi várföldet adományozott.

Stílusirányzatok

Az úgy­ne­vezett nemzetségi monostorok típusában szembeszökő az igényesebb és díszesebb tago­lás a korábbi megoldáshoz képest. A legjelentősebbek háromhajós, rendszerint három­apszisos bazilikák, nyu­gati homlokzati építménnyel, amely szinte mindig tar­tal­maz karzatot, olykor oltár felállítására is alkal­mas kápolnának kiépítve. A nyu­gati építmény földszintje szolgál előcsarnokként, ahová egyes ese­tek­ben temetkeztek (Felsőörs). Az önálló előcsarnokkal bővített elrendezés ritka (Bény). Ez az építészeti típus a XII. század végén Kapornakon vagy Vasvárott már készen állott, a XIII. szá­zad­ban a tér minden részé­nek bordás keresztboltozatokkal való befedése és gazdag díszí­tése jelentett számottevő változást.

A tatárok Magyarországon

A magyarok Székesfehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Németújvár, Zalavár és Léka váraiba vették be magukat.

Hegyi Klára

A szultáni hatalom meggyengülése

Az öreg Köprülüt öt év múlva fia, Ahmed követte az állam élén. Mérsékelte a már szükségtelenné vált ter­rort, s apja kor­mány­zati elveit követve stabilizálta a birodalom belső és külső helyzetét. A hadsereg még egyszer – és utoljára – sorozatos sikereket ért el: a magyarországi harcok a törököknek előnyös vas­vári békével zárultak, huszonnégy éves háború után, 1669-ben Krétát felad­ták a velenceiek, s 1672-ben átme­neti­leg Ukrajnában is győzelmet arattak a lengyelek felett.

R. Várkonyi Ágnes

A szentgotthárdi csata

  • Köprülü Ahmed nagyvezír néhány napig Rába menti állásaiban maradt, s összeszedte kivérzett, széthulló haderejét. Majd Vasvárra vonult, s augusztus 10-én Reniger császári megbízottal összeállították a békeszöveget. I. Lipót császár szeptember 9-én jóváhagyta a megállapodást, amit egyelőre titokban tartottak.
  • Közben, augusztus 10-i dátummal, Porcia herceg és a nagyvezír neve alatt véglegesítették a vasvári békét. Noha némi hír már néhány héttel ezelőtt kiszivárgott, amikor Lipót császár szeptember 27-i kiáltványában a vasvári békét közzététette, általános zavar, megdöbbenés, felháborodás fogadta Európa-szerte. Diplomáciai visszhangja után ítélve is ez volt Európa legváratlanabb békekötése.

A vasvári béke

Önálló cikk.

Zrínyi száz napja

A vasvári békét követő hónapokban a vak kétségbeesés és a hiú remények váltólázában élt az ország.


Az Udvari Tanács és a Haditanács attól tartott, hogy Zrínyi felkelést támaszthat Magyarországon és élére állhat, talán azt a gondolatot táplálva, hogy ennek az országnak a királyává kiáltatja ki és koronáztatja magát.

Augusztus 21-én tér haza Csáktornyára az elpusztított, védtelen Muraközbe, tomboló haraggal és keserűséggel. Nem tudjuk, mikor szerzett tudomást a „gyalázatos békesség”-ről. Életműve bizonyossá teszi, hogy a vasvári béke tragikumát történelmi dimenziókban fogta fel. Neki, aki a török háborúba önmaga megújulásával kapcsolódó ország reformmozgalmának elindítója és vezetője volt, mindenkinél jobban kellett tudnia, mi veszett oda. Kevesebb ok is elegendő, hogy az olyan egyéniség, mint ő, felkelést robbantson ki. Három hónapja lett volna rá.


Az Elmélkedés keletkezésének időpontjáról megoszlik a történészek véleménye. Nagy biztonsággal állítható azonban, hogy a címében Wesselényi, Zrínyi és Lippay nevét hordó Elmélkedés közvetlenül a vasvári béke után keletkezett, és a kor sajátos stílusában a helyes politika kialakításának módozatain tekint végig.

Az Elmélkedés szerzőjét nem ismerjük, de tartalmi elemei Zrínyi mozgalmának koncepcióját tükrözik. Az első politikai irat, amelyben a szerző számol a vasvári béke következményeivel: Magyarország a Habsburg-birodalomban, a császár uralma alatt tarthatatlan helyzetbe, a megsemmisülés, pusztulás partjára jutott.


Az Elmélkedés írója, ha némely megállapításában túlzott is, mélyebbre tekintett. S a látlelet pontos: a magyar társadalom felkészületlen volt, hogy a vasvári békére fegyverrel feleljen.


A török elleni támadásra és önálló magyar politikára összefogott mozgalmat a vasvári békével súlyos csapás érte. Nádasdy nyíltan kivált, Rottalra, Szelepcsényire nem számíthattak.

Mindaz, amit Zrínyiről az ismert források mondanak, arra vall, hogy ő valóban felismerte: a magyarországi politikát a vasvári béke után nem lehet ott folytatni, ahol az Kanizsa ostrománál, János Fülöpnek a magyar rendekhez intézett kiáltványainál vagy akár a szentgotthárdi csatánál abbamaradt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a török ellen nemzetközi segítséggel, a Rajnai Szövetség és XIV. Lajos nyílt támogatásával harcoló s önmagát megreformáló Magyarország keresztezi a Habsburg-ház érdekeit. Zrínyi viszont – Gremonville bécsi francia követ jelentéseiből tudjuk – nem adta fel a török elleni harc programját. Csakhogy a vasvári béke után ez önmagában is a Habsburg-ház érdekeit sértő politika programja volt.


Zrínyi nemcsak aktív, rugalmas egyéniség volt, az új helyzetben, a vasvári béke után azonnal új válaszokra kész, hanem nagy erkölcsi felelősséggel áthatott magyar reálpolitikusnak mutatkozott.

Benczédi László

A vasvári béke és a magyar politikai vezető réteg

Önálló cikk.

A rendi szervezkedés kibontakozása

  • A magyar–francia érintkezés első szálai, mint láttuk, még az 1663–1664. évi török háború idején szövődtek a Zrínyi fivérek és XIV. Lajos francia király udvara között. A rokonszenv e megnyilvánulásai a vasvári béke utáni elkeseredés talaján érlelődtek konkrét politikai elképzeléssé: a szövetség tervét Vitnyédi István dolgozta ki és adta át a franciáknak 1665 júniusában.
  • Először 1666. április elején Wesselényi Ferenc nádor és Zrínyi Péter horvát bán kötöttek szövetséget a Besztercebánya melletti stubnyai fürdőben, majd ez év július 28-án hitlevelet állított ki csatlakozásáról Nádasdy Ferenc országbíró is, aki kezdetben, mint láttuk, megértéssel fogadta a vasvári békét, de később csalódott benne.
  • A murányi gyűlés lefolyása azt is megmutatta, hogy a kibontakozó Habsburg-ellenes szervezkedés irányítására – tisztségénél és tekintélyénél fogva egyaránt – Wesselényi Ferenc nádor a legalkalmasabb személy, aki eredetileg nemcsak magas közjogi állása révén, de alkatában is a bécsi udvar és a magyar rendek közötti közvetítés, az együttműködés, a kompromisszumok politikusa volt, ámde a két fél közötti ellentétek kiéleződésekor – főként a vasvári béke után – látnia kellett, hogy tevékenysége egyre inkább a kölcsönös bizalmatlanság légüres terébe kerül.
  • A vasvári béke által rögzített külső hatalmi helyzet mellett eszerint a protestáns és rendi érdekek melletti tudatos kiállásának is fontos része volt Wesselényi elhatározásában.

Az abszolutista politika két fő iránya Magyarországon

A 1671. márciusi adópátens és annak közvetlen kihatása fontos fordulópontot jelez tehát a 17. század végi magyarországi politikai mozgalmak történetében. Mindaz, ami az 1664. évi vasvári béke óta hazánkban eddig az időpontig alapjában véve a bécsi udvar és a magyar uralkodó osztály „belügye” maradt, amelyet a jobbágytömegek, szórványos kivételektől eltekintve, egészében „kívülről” és passzívan szemléltek végig.

A Habsburg-politika öneszmélése

S ezekhez a belső nehézségekhez járultak az aggodalmat keltő külpolitikai fejlemények, így mindenekelőtt a portai császári rezidensnek az az 1680 nyarán beérkezett jelentése, hogy az Oroszországgal megegyezésre készülő török vonakodik megújítani a vasvári békét, amiben a császári miniszterek nem ok nélkül sejtették meg az ottomán birodalom közelgő magyarországi háborújának előhírnökét.

R. Várkonyi Ágnes

A három állam

A vasvári békét ratifikáló Walter Leslie gróf portai követsége 1 millió forintnál többet emésztett fel, vagyis messze meghaladta a magyarországi végvárrendszer teljes évi ellátási költségét.

Szabadalmas mezőváros – királyi város

Az Erdélyi Fejedelemség részére Debrecen évi 2 ezer forint földesúri taksát, 3 ezer forint rendes adót és különböző rendkívüli adókat fizetett. Ez utóbbi 1667-ben 4 ezer forintot, 1683-ban 2500 forintot tett ki. Esetenként élelmezte a fejedelemség hadait. Székelyhíd várának a vasvári békében kikötött lerombolásához ezer gyalogszeres napszámost kellett kiállítania.

A Szent Liga és Magyarország

1684. március 5-én I. Lipót császár és magyar király, Velence és Lengyelország szövetséget kötöttek. A hármas szövetség tagjai megállapodtak, hogy közösen indítanak háborút a török ellen, a hadműveleteket mindhárom fél a maga területein, saját érdekkörében folytatja, területi foglalásait pedig megtartja. A vasvári béke létrejöttének körülményein okulva kötötték ki a szövetségesek: külön megegyezésre nem lépnek, csakis közösen, kölcsönös egyetértésben kötnek majd a törökkel „dicsőséges és állandó békét”. A szerződés szövege kimondja: XI. Ince pápát és utódait „a szövetség védnökének, kezesének és ügyviselőjének fogadják”.[1]

Lábjegyzet

  1. A Szent Liga okmányának eredetije: Bécs Staatarchiv Közli: Fraknói Vilmos, XI. Ince pápa és Magyarország fölszabadítása a török uralom alól. Budapest, 1888.

Irodalom

A vasvári békére: Karácson Imre, Evlia Cselebi magyarországi utazásai II. (Török-magyar kori történelmi emlékek. II. osztály V). — A békeokmányt kiadta: Marczali Henrik (Angyal Dávid, Mika Sándor), Enchiridion fontium historiae Hungarorum. A magyar történet kútfőinek kézikönyve (Budapest, 1901); Marosi Endre, Megjegyzések az 1664. évi hadjárat és a vasvári béke értékeléséhez (Hadtörténeti Közlemények 1971). — „A békességet csak Portia fejedelem és Cucoli csinálták”, a nemzetközi szövetség tagjai elutasították: Bánffy Dénes levele Rottalnak, Kolozsvár, 1664. december 30. Kolozsvár, Akadémiai levéltár (a volt Erdélyi Múzeum levéltára), Kemény József gyűjtemény.

Zrínyi mozgalmának a vasvári békét követő új szakaszáról gazdag kiadott forrásanyagot ad: B. Bogišić, Acta coniurationem Petri a Zrinio et Francisci de Frankopan, nec non Francisci de Nádasdy illustrantia, 1663–1671. (Monumenta Spectantia Historiam Slavorum Meridionalium. Zagreb, 1888); A. Levison, Nuntiaturberichte vom Kaiserhofe Leopolds I. (Archív für österreichische Geschichte 1913. 776–777); R. E. Lilek, Kritische Darstellung der Ungarisch-Kroatischen Verschwörung und Rebellion, 1663–1671. I (Celje, 1928–1930); Fabó András, Vitnyédy István levelei, 1652–1664. (Magyar Történelmi Tár XVI); H. de Breuil, Sobieski et sa politique de 1674 a 1683. (RHI) 1893); Fraknói Vilmos, Zrínyi Miklós pályájának vége, 1664. április–november (Közlemények a vatikáni levéltárból). (Történelmi Tár 1894).

Újabb történetírásunkban az Elmélkedéssel foglalkozott, és elhelyezésére Zrínyi írói személyiségének fejlődésében kísérletet tett: R. Várkonyi Ágnes, Történelmi személyiség, válság és fejlődés a XVII. századi Magyarországon (Századok 1972). Az Elmélkedést katonai és kereskedelmi vonatkozásai, továbbá Horvátországgal foglalkozó részei, a közügyet hangsúlyozó, a vallásüldözések felfüggesztését, a szomszéd országokkal való szövetség szükségességét említő szempontjai alapján, Zrínyi több, korábbi munkájával egybevágó részlete, erős törökellenes éle miatt helyeztük el 1664 utolsó negyedében. Műfaját tekintve politikai programiratnak tartjuk, amely az érvek és az ellenérvek felsorakoztatásával és végső javaslatával éppen a vasvári békét követő útkereső politikára jellemző. Érdekes, hogy Bethlen Miklós apokrif emlékirata említi, hogy Zrínyi a vasvári béke után „Ne bántsd” címmel írt egy művet, amit kéziratban terjesztettek. A sokszorosan áttételes értesülés nyilván vonatkozhatott a Török Áfiumra is, vesd össze Köpeczi Béla, Bethlen Miklós francia emlékiratai (Irodalomtörténeti Közlemények 1955. 297).

A vasvári béke utáni kereskedelmi forgalom visszaesése miatt mindenekelőtt a Pozsonyi Kamarához beérkező kamaratiszti jelentések panaszkodtak sűrűn: Országos Levéltár Kamarai Levéltár, Litterae ad cameram exaratae, passim.