Verancsics Antal

A Múltunk wikiből

Antun Vrančić

Sebenico, 1504. május 29. – Eperjes, 1573. június 15.
királyi helytartó, római katolikus főpap, diplomata, történetíró
Wikipédia
1573
június 15. Eperjesen meghal Verancsics Antal esztergomi érsek. (Méltósága 1596-ig betöltetlenül marad.)

Bartha Antal

Az V–IX. századi műveltség a sztyeppen és az ősmagyarok

A XVI. század folyamán Oláh Miklós, Verancsics Antal esztergomi érsekek és Benczédi Székely Mihály említi a székelyek fára rótt, hunbeli módra használt írását.

Sinkovics István

Ferdinánd serege Buda falai alatt

Verancsics Antal a pápát kereste fel, aki nem vállalta ugyan a döntőbíró szerepét, mivel arra már a császárt kérték fel, de azt ígérte, hogy a megegyezés érdekében követséget meneszt Regensburgba.

Ferdinánd lemond Erdélyről

Ferdinánd fél évre fegyverszünetet kötött a budai pasával, Verancsics Antal pécsi püspököt és Zay Ferencet, a dunai flottilla parancsnokát pedig a Portára küldte, hogy Magyarországért és Erdélyért fizetett adó ellenében újabb békét kössön. A szultáni diplomácia, még a perzsa háborúval bajlódva, hajlandó volt újabb ötéves békére, feltételül azonban Erdély visszaadását kötötte ki. Mivel Erdélyhez mindkét fél ragaszkodott, a tárgyalások megfeneklettek. A király évekig a Portán tartotta követeit, s eközben legalább Izabellát próbálta rávenni, hogy ne kívánjon visszatérni Erdélybe, az erdélyiek számára pedig olyan helyzetet akart teremteni, hogy ne álljanak szemben a Habsburg-uralommal. Mindezzel közvetve a Porta döntését szerette volna befolyásolni. De Ferdinánd próbálkozásai kudarcba fulladtak.

drinápolyi béke

Miksa követei, a Portát már jól ismerő Verancsics Antal egri püspök és Teuffenbach Kristóf királyi tanácsos hét hónapig tárgyaltak Konstantinápolyban, amíg a békeokmány megszövegezéséhez eljutottak. A szultán és főemberei indulatát az évi adó átnyújtásával és gazdag ajándékokkal (a háborús fizetőmester elszámolása szerint együttesen 97 232 forint 56 krajcár és 3 dénár értékben) igyekeztek szelídebbre hangolni. A kincseken kívül részletes utasításokat vittek magukkal, de a hosszúra nyúló alkudozások során így is több kérdésben ki kellett kérniük a bécsi udvar véleményét. Különösen két ponton volt nehéz a felek álláspontját közelíteni. Az egyik a legtöbb viszályt okozó várak lerombolásának igénye volt, melyet mindkét fél követelt, a másik a királyi és a török terület peremén élő, mindkét félnek adózó népesség felosztása, valamiféle pontosabb határ kijelölése volt. Az első kérdést végül elejtették, a másodikban halasztó döntés született.

A megállapodás 1568. február közepére jött létre, Miksa követei február 21-re szövegezték meg a békepontokat. Minderre már Drinápolyban került sor, ezért nevezik a megállapodást drinápolyi békének.

A békeszerződés az 1547 óta kötött egyezmények alapján állt, így megtartotta Miksa évi 30 ezer magyar dukátot (magyar aranyforintot) kitevő adókötelezettségét, melyet szemérmesen ajándéknak neveztek. A felek arra törekedtek, hogy elejét vegyék a hosszú, 900 km-es határvonalon minduntalan fellobbanó ellenségeskedéseknek. Megállapodtak az egymás területére be-becsapó török és magyar várőrségek, hajdúk, martalócok, uszkókok kölcsönös megbüntetéséről, s rendelkeztek a török emberkereskedők kitiltásáról, az emberrablók üldözéséről, a fogságba kerültek váltságdíj nélküli kiadásáról és az átpártolók kölcsönös kiszolgáltatásáról. Szigorúan megtiltottak mindenfajta párviadalt, mivel a bajvívás könnyen békebontáshoz vezethet.

A végvárakról rendelkező rész egyetlen erősség lerombolását sem írta elő, s a kölcsönösség alapján mindkét félnek megengedte, hogy saját területén új várakat építsen és a meglevőket kijavítsa. Megtiltotta viszont, hogy az ellenfél területén fogjanak építkezésbe.

Halasztó döntés született a „közös jobbágyok”, a tisztázatlan jogállású peremvidék mindkét félnek szolgáló népessége ügyében. A törökök a tárgyalások során pontos határjelek kitűzését, és a határvidéken élő népesség szétosztását kívánták, méghozzá az első foglalásaik után felfektetett adókönyv (Halul deftere) alapján. Miksa követei arra hivatkozva, hogy az adókönyvet nem ismerik, nem egyeztek bele ebbe a megoldásba. Sikerült elfogadtatniuk az udvar álláspontját, hogy a béke nyilvánosságra hozatala után a két fél által kiküldött bizottság állapítsa meg a határokat. Ennek megtörténtéig az adott helyzet fenntartásában egyeztek meg. Ez nemcsak a kétfelé adózás gyakorlatát kívánta államjogi szinten rögzíteni, hanem rá akarta szorítani a törököket a kettős adóztatás addigi módjának tiszteletben tartására. A kétfelé hódolt, határ menti falvak túlzott megterhelésének elkerülésére a király – mint már említettük – egy idő óta a szokványos kötelezettségek felét kívánta tőlük; követei most az ellen tiltakoztak, hogy a törökök az utóbbi években nem követték ezt az elvet, hanem eredeti követelésüket lényegesen megnövelték, előfordult, hogy tízszeresére emelték. A béke szövege csak a határsáv helyzetéével foglalkozott, a belső török terület helységeinek magyar adóztatását nem érintette; ennek jogosságát a török fél nem volt hajlandó elismerni, csak a gyakorlatban volt kénytelen eltűrni.

A határszakasz mindennemű vitás kérdésének eldöntésére vegyesbizottság kijelölését határozták el. Rendezték a Habsburg uralkodó diplomáciai képviseletét is: meghatalmazottainak (követek, ügyvivők) a Porta ugyanazokat a jogokat biztosította, mint a többi keresztény ország képviselőinek. Török részről nem merült fel igény arra, hogy a szultánnak állandó képviselete legyen Bécsben.

A királyság és Erdély kapcsolatát illetően kimondták, hogy a Habsburg király nem támad Erdélyre, valamint Moldvára és Havasalföldre, s János Zsigmond is megmarad országa határain belül; a két uralkodónak a Tisza és Erdély közti területre támasztott birtokigényeit pedig lehetőleg területcserékkel fogják rendezni.

Zimányi Vera

A majorsági gazdálkodás kibontakozása

A Nádasdyak is híres kertészkedők voltak, de Verancsics érsek sem sokban maradt el mögöttük.

Sinkovics István

A fejedelemség területi kialakulása

  • Az éveken át Erdélyben élő kortárs, Verancsics Antal szerint itt a különféle népek között amúgy is ritka az ellentét, s a külső ellenség támadásakor valamennyien közös erővel védekeznek.
  • Verancsics megfigyelése szerint a románság a másik három néppel egyenlő számú, csak abban különbözik, hogy nincsen szabadsága, nemessége, tulajdonjoga.

Péter Katalin

A humanizmus történelemszemlélete

Verancsics Antal például királyi titkárként, majd különböző püspökségekben működik, élete végén pedig, 1569-től négy évig az esztergomi érseki széket töltötte be, és úgy tudjuk, hogy feladatainak minden tisztségében eleget tett, mégis 12 nyomtatott kötetet tesznek ki összes munkái és levelei.


„Nagy Mátyásunknak szép korszaka” – sóhajt fel egyik versében Verancsics Antal.[1] A humanisták álláspontjára pedig általában ez a szemlélet jellemző. Emlegetik ugyan a nagy király kemény uralkodói módszereit, de a jelen nyomorúságát Mátyás korához képest érzik különösen súlyosnak. A Mátyás korabeli viszonyok visszatérésében reménykednek.


Verancsics Antal János Zsigmond uralkodásában bízik:

János maradéka ...
...
Hozza nekünk egykor majd vissza a tünde aranykort,
visszaszerezve hazánk hajdani híre-nevét.[2]

Makkai László

A magyar klérus kompromisszumos politikája

A magyar ellenreformáció sohasem mutatott jobbágyvédő arculatot, mint korai szakaszában a lengyel. A századfordulón a klérus még jelentős részét adta a Habsburg-hivatalnokságnak, s ha paraszti és polgári származású tagjai közül egyiknek-másiknak, Szuhai vagy Verancsics püspököknek lesújtó véleménye volt is a magyar rendiségről, azt nem annyira a jobbágyság elnyomásának, mint inkább a „jó rend” felforgatásának helytelenítésével fejezték ki.

Lábjegyzet

  1. Verancsics Antal, Szapolyai János király Fiának, II. Jánosnak szerencsés születése. Kiadta Klaniczay Tibor, Janus Pannonius. Magyarországi humanisták. Budapest, 1982. 341.
  2. Verancsics Antal, János király Fiának, II. Jánosnak szerencsés születése. Ugyanott 340.

Műve

Erdéllyel foglalkozó humanista írók: Oláh Miklós, Verancsics Antal, Szamosközy István.

Összes munkái (Monumenta Hungariae Historica III. osztály)

Irodalom

Verancsics Antal és Chistoph Teuffenbach követségére, a béke megkötésére és szövegére: Verancsics Antal összes munkái V (Monumenta Hungariae Historica III. osztály VI)