Vetter Antal

A Múltunk wikiből

Anton Vetter von Doggenfeld

Mestre, 1803. július 3. – Budapest, 1882. július 26.
honvéd tábornok, helyettes hadügyminiszter, a honvéd vezérkar főnöke
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Vetter Antal Marastoni
1849. március 8.
Kossuth a Tiszafüreden összpontosult 3 hadtest parancsnokává Görgeit, a magyar haderő egészének parancsnokává pedig Vettert nevezi ki.
1849. március 10.
A Marczius Tizenötödike újabb cikke a föderáció mellett.
1849. március 11.
Bem elfoglalja Nagyszebent.
1849. március 16.
Szemere megkezdi a „felső-magyarországi védsereg” szervezését.
1849. március 17–19.
Vetter cibakházi expedíciója.

Spira György

Görgei felvidéki hadmenete

Éppen ezért 1848 szilveszterén maga Kossuth is arra az álláspontra helyezkedett, hogy Görgeinek és Perczelnek Pest kiürítése után egyesült erővel a Tisza mellékére kell vonulnia, s az ő ebbeli álláspontját maradéktalanul osztotta a honvédsereg legkiválóbb stratégája, a novemberben a sereg egészének táborkari főnökévé megtett Vetter Antal tábornok is.

A magyar főerőknek a Tisza mentén történő összpontosítása azonban ennek ellenére is puszta vágyálomnak bizonyult. Amikor ugyanis a honvédsereg Pesten tartózkodó tábornokai január 2-án – Kossuth távozása után – egybegyűltek s Vetter vezetésével megvitatták további teendőiket, a haditanáccsal Görgei olyan hadműveleti tervet fogadtatott el, amely lényegesen eltért a Kossuth által előirányozottól, amennyiben azt mondotta ki, hogy a Tisza mellékét a következő napokban egyedül Perczel szállja meg mintegy 8 ezer emberrel, a feldunai hadtest pedig eközben 16 ezer emberrel a Duna balpartján hajtson végre elterelő hadmozdulatot Komárom és Lipótvár felé.

A Tisza-völgy védelme

Perczel viszont, akiben erős hajlam élt sikereinek túlértékelésére, eközben egyenesen azt kezdhette latolgatni, ne tegyen-e kísérletet most már magának Pest városának a visszaszerzésére is. Erre azonban tényleges lehetőség az adott pillanatban persze még nem kínálkozott. De ezzel szerencsére Vetterék is tisztában voltak, s ezért a hadügyminisztérium a Perczel-hadtestet öt nappal a támadó hadműveletek megkezdése után már vissza is rendelte a Tisza bal partjára, egy részét pedig egyenesen Polgárra vezényelte, hogy ott ismét átkelve e jobb partra, Borsod és Heves határszélen egyesüljön a honvédsereg egyéb, ugyancsak ide irányított hadtesteivel.

Görgei főparancsnoksága

S március 8-án Kossuth munkához is látott. Először is elrendelte Damjanich és Vécsey hadosztályának egyesítését, s az ilyeténképpen létrejött III. hadtest parancsnokává Damjanichot nevezte ki; majd – mintha négy nappal előbb nem adta volna áldását Szemere 3-i intézkedéseire maga is – közölte Görgeivel, hogy az ő főparancsnoksága alá csupán a tiszafüredi táborban összpontosult három hadtest (saját VII. számú hadteste, a Klapka parancsnoksága alatt levő I. hadtest és a korábban Perczel vezényelte, most meg Aulich Lajos tábornokra bízott II. hadtest) fog tartozni; végül pedig – arra hivatkozva, hogy a főhadszíntéren elhelyezkedő négy hadtest nem nélkülözheti az egységes irányítást – a honvédelmi bizottmány feltétlen hívének ismert Vettert altábornaggyá és (az erdélyi sereg kivételével) a magyar haderő egészének a parancsnokává nevezte ki. Holott ezek a lépések Görgei előtt nemcsak azt tehették világossá, hogy Kossuth bizalmatlan iránta, hanem – a március 4-én történtekhez hasonlóan – azt is, hogy a véle való határozott kenyértörésre viszont Kossuth nem érzi magát elég erősnek.

És Görgeinek megint igen gyorsan lehetősége adódott a megfelelő ellenhúzás megtételére is. Vetter ugyanis főparancsnoki kineveztetése után új haditervet dolgozott ki, ez pedig azt irányozta elő, hogy a sereg most ismét két vonalon kezdjen támadást, csakhogy a zöm (az I., a II. és a III. hadtest) ezúttal Szolnok környékén támadjon, elterelő hadmozdulatot pedig a VII. hadtest hajtson végre Gyöngyösnél. S ez a terv, ha Szolnok felszabadítása után mindjárt életbe léptetik, minden bizonnyal eredményre vezetett is volna, hiszen azzal kecsegtetett, hogy a balszárnyon előrenyomuló magyar zöm Windisch-Grätz főerőit elvágja Pesttől és vagy átkarolja, vagy az átkarolás veszélyének fenyegetésével a Felvidék felé történő elvonulásra kényszeríti majd őket. A tiszafüredi huzakodások miatt azonban Vetter a támadást csak március 17-én tudta megindítani, közben pedig Damjanichnak, akit az ellenség előretolt állásában könnyen elszigetelhetett volna, Szolnokot emiatt megint fel kellett adnia. Mire tehát Vetter Cibakházánál átkelt a Tisza jobb partjára, Windisch-Grätz főerői már ismét Szolnok és Pest között helyezkedtek el. Az újdonsült fővezért pedig a körülmények ilyetén megváltozása természetszerűleg arra késztette, hogy egyelőre mégis elálljon támadó szándékaitól és átmenetileg újból visszahúzódjék a Tisza mögé.

S Görgeinek persze több sem kellett: bármennyire könnyelműen járt volna el Vetter, ha továbbra is ragaszkodik eredeti haditervéhez, a máskor mindig józanságot és megfontoltságot hirdető Görgei most minden alkalmat megragadott, hogy főparancsnokát visszavonulása címén tehetetlen, alkalmatlan hadvezérnek kiáltsa ki. S minthogy a tisztikar zöme most is készséges visszhangozójává lett mindannak, amit Görgei hangoztatott, Vetter – ha nem akart Dembiński sorsára jutni – csak egyet tehetett: március végén beteget jelentett. Kossuth pedig – ezáltal végképp kifogyván keresett ürügyeiből – most már menthetetlenül rákényszerült arra, hogy „Vetter… felgyógyultáig” március 31-én mégiscsak Görgeit nevezze ki „helyettes” főparancsnokká.[1]

A liberálisok zömének jobbrafordulása

Nyáry Pál például még Vetter cibakházi támadása előtt is azt hangoztatta, hogy „a győzelem kivívása… többé nem pium desiderium”,[2] s várakozásait a forradalom táborán belül a békepártiak kivételével szinte mindenki osztotta. A kápolnai vereség azonban már kezdte megtépázni az efféle reményeket, Vetter támadási kísérletének kudarcba fulladása pedig igen sokakból egyszerre kiölte őket.

A baloldal terve forradalmi diktatúra létesítésére

Mire azonban ez a felhívás nyomdába került, a honvédsereg sorain belül már javában folyt a Vetter elleni hangulatkeltés, s ez nyilvánvalóvá tette, hogy ha a forradalmi diktatúra nem jön létre haladéktalanul, akkor a hadsereg vezérlete csakhamar Görgei kezébe fog átmenni, ennek megtörténte után pedig a jobbratolódó országgyűlés helyzete egyszeriben megingathatatlanná lesz.

A Hatvan és Isaszeg közötti harcok

Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Az egri haditerv és végrehajtása
A főhadszíntéren összevont honvédcsapatok áprilisi győzelemsorozatának az alapjait az a haditerv vetette meg, amelyet még Vetter dolgozott ki a Tisza bal partjára történt visszavonulása után s amely azt mondotta ki, hogy Cibakháza tájékán az ellenség jobbszárnyának foglalkoztatása céljából a továbbiakban mindössze egy hadosztály maradjon vissza Asbóth Lajos ezredes parancsnoksága alatt, az I., a II. és a III. hadtest pedig Eger és Gyöngyös között egyesüljön a VII-kel, s ez a négy hadtest azután a Gyöngyösön át Pest felé vezető országút mentén mérjen megsemmisítő csapást Windisch-Grätz főerőire.

E terv megfontoltsága kezdettől fogva vitán felül állott. Ám az ellenséges főerők megsemmisítését elérni még a tervben előírtak tökéletes kivitelezése esetén sem látszott könnyű feladatnak. A honvédsereg főerőinek a létszáma ugyanis ekkor is csupán 52 ezer főre rúgott, a Schlik hadtestével és más segédcsapatokkal megerősödött Windisch-Grätz parancsnoksága alatt pedig most 55 ezer ember állott a főhadszíntéren. Az ellenséges főerők megsemmisítésére tehát csak abban az esetben adódott lehetőség, ha az összpontosított magyar seregnek sikerül őket megosztania és részenkint szétzúznia. Igaz viszont, hogy ez már nem volt elképzelhetetlen, mivel Windisch-Grätz, nem tudván, merről fog megindulni a következő magyar támadás, csapatait március végén megint rendkívül szétszórta: a Gyöngyösről Pest felé vezető országút ellenőrzésére egyedül Schlik (III. számú) hadtestét vonultatta fel Hatvan és Gödöllő között, Jellačić (I. számú) hadtestét továbbra is Cegléd környékén hagyta, a (parancsnokkal pillanatnyilag nem rendelkező) II. hadtest főfeladatává a Duna mentén fekvő fontosabb városok (így Pest és Vác, sőt Esztergom) őrizetét tette, Georg Ramberg altábornagy önálló hadosztályát pedig egyenesen Balassagyarmatra küldte a Duna bal partján Komárom felé vivő utak elzárására. S persze várható volt, hogy ha a magyar főerők kimozdulnak Gyöngyösről, akkor Jellačić Asbóth tüntetései ellenére sem fog Cegléd alatt maradni, hanem – valahol Gödöllő táján – egyesülni fog Schlikkel, de várható volt az is, hogy ha a magyar seregnek ezt a két hadtestet, nagy gyorsasággal mozogva, sikerül elvágnia Windisch-Grätz többi csapataitól, legalább ezeket módja lesz megsemmisítenie, hiszen a szóban forgó két császári hadtest létszáma együttvéve sem haladta meg a 30 ezer főt.

Amikor tehát Kossuth március 30-án a honvédcsapatok egri főhadiszállására érkezett s haditanácsba hívta a sereg hadtestparancsnokait, Klapka azt javasolta, hogy az 1-én megindítandó támadást a sereg – a Vetter-féle haditerv némi módosításával – megint két részre oszolva bonyolítsa le: a Pest felé vezető országúton arcban csak a VII. hadtest támadjon, s miközben ez a hadtest így magára vonja az ellenséges erők zömét, aközben a másik három hadtest, Jászárokszállás, Jászberény, Nagykáta, Isaszeg és Kerepes vonalán nyomulva előre, kerüljön balról az ellenség oldalába és hátába, ennek a bekerítő hadmozdulatnak a végbemenetele után pedig 7-én Gödöllőnél immár mind a négy hadtest mérjen egyszerre megsemmisítő csapást az ellenség két körülzárt hadtestére.

Lábjegyzetek

  1. Horváth Mihály, Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. II. Pest, 1872. 412–413.
  2. Nyáry Csányhoz, Debrecen 1849. március 17. Kossuth Lajos Összes Munkái XIV. 670.

Műve

A január 2-i haditanács lefolyásáról képet adnak Vetter kéziratos emlékiratai, Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár, Quart. Hung. 3030,

Irodalom

Előadásunk ezért Borusét csak az események rajzában követi, Dembiński terveinek és elképzeléseinek felvázolásában pedig azokra a meglehetősen egybehangzó elemzésekre támaszkodik, amelyekkel egyfelől Görgei, másfelől Vetter szolgál már idézett emlékirataiban.

A Vetter kinevezésével kapcsolatos március 7–9-i Kossuth-iratokat lásd: Kossuth Lajos Összes Munkái XIV. A cibakházi expedícióról egybehangzó beszámolóval szolgálnak Klapka és Görgei már idézett visszaemlékezései. Görgei Vetter elleni hangulatkeltésére példa lehet az ő március 21-én és 22-én Kossuthhoz intézett kétrendbeli levele; közli őket Görgey István II. Hogy Vetter betegsége csak álbetegség volt, azt elárulják Vukovics Sebő emlékiratai Magyarországon való bujdosása és száműzetésének idejéből. Szerkesztette Bessenyei Ferencz (Budapest, 1894) és Hunfalvy.