Vinča

A Múltunk wikiből
Wikipédia – Vinča–tordosi kultúra
i. e. 4200–3500
A VinčaTordos-kultúra korai szakasza.
i.e. 3500–3000
Késő neolitikum
Tiszai kultúra; gorzsai, herpályi és csőszhalmi csoport; lengyeli kultúra, a VinčaTordos-kultúra késői szakasza.

Bóna István

Áttekintés az őskori régészeti lelőhelyekről

A Körös-kultúra

E népesség települései (Thesszália kivételével) mindenütt újonnan keletkeztek Délkelet-Európában. Ugyanakkor fontos vízi utak találkozásánál és más gazdaságföldrajzilag jelentős központokban létesített telepeik gyakran váltak évezredes fejlődés alapjává. Így például a Duna és Morava találkozásánál fekvő Vinča közel 10 méter magasságig emelkedő kő- és bronzkori rétegeinek legalján fekszik a Körös–Starčevo kultúra faluja, de ismerünk hasonló telepeket Boszniából, Moldvából, Erdélyből, Munténiából, Olténiából, Bulgáriából és Görögországból is.

Az alföldi vonaldíszes keramika csoportjai

A Körös-kultúrától elhódított területen megtelepült alföldi vonaldíszes keramikás emberek új művelődése a szakálháti csoport. Életén érződik a fejlettebb kultúrájú elődök utóhatása. Csakhamar maguk is nagyobb önálló telepeket létesítettek (Szakálhát, Lebő stb.), és nem lehetetlen, hogy a talajváltó földművelés elemeit is elsajátították: telepeiken gabonatartó hombárok és agyagládák tűnnek fel. A Körös-kultúra utóhatásánál azonban jelentősebbek azok a művelődési és művészeti hatások, amelyeket a Körös-kultúra helyébe, a Marosig előnyomuló új, nagy déli kultúrától (VinčaTordos kultúra) vesznek át. Déli edényformák, déli típusú díszítés: gyékényfonást utánzó meanderminták, egy és többszínű festés tűnnek fel. Az edények tartalmát gyakran „védelmezik” peremükre karcolt vagy domborított emberarcokkal, áldozati célra használható ember alakú edényeket is készítettek. A házakban egyre gyakoribb lesz a déli típusú istenszobrocska. Nőket ábrázoló, rendszerint lapos testű és csak elvétve szoborszerű idoljaiknak hátra csapott, háromszögletű feje van (az anyaistenség arcát a halandóktól elrejtő kultikus maszk jelzése).

A Dunántúl neolitikuma

A java neolitikumban Európa-szerte önálló csoportokra bomolva fejlődik tovább a hajdan egységes kultúra. A Dunántúlon és Nyugat-Szlovákiában alakult ki a zselizi csoport. Társadalma, települési módja nem sokat fejlődött. Félig földbe mélyített – vagy cölöpvázas – nagycsaládi házakban éltek (Győr, Almásfüzitő, Párkány, Letkés), de már feltűntek a kiscsaládi házak is. Anyagi és szellemi kultúrájukat haloványan színezte a szakálháti csoporttal, a bükki csoporttal és a Vinča-kultúrával való érintkezés. Déli típusú csőtalpas edények, több színű festett edények, az edényperemekre vésett háromszögletű bajelhárító emberarcok, állatidolok tűnnek fel telepeik anyagában. Kapcsolataik híres bizonysága a nagytétényi sír: az elhunytnak itt két saját, zselizi típusú és díszítésű edényen kívül egy bükki és egy vinčai edényben adtak úti élelmet.

Az Alföld a fejlett neolitikum idején: Vinča–Tordos kultúra, tiszai kultúra

Önálló cikk.

Irodalom