Weiss Mihály

A Múltunk wikiből

Michael Weiss

Medgyes, 1569. január 13. – Brassó, 1612. október 16.
Brassó város bírája, krónikaíró
Wikipédia
Michael Weiss

Makkai László

Báthori Gábor megvédi Erdélyt

Forgáchéknak most már nyíltan be kellett avatkozniok, ha nem akarták elveszíteni mindazt, amit a támadás előkészítésébe befektettek. A jogcím is megvolt: a szászok, élükön Weiss Mihály brassói tanácsúrral, a Habsburg-udvartól kértek segítséget. Onnan ugyan nem kaptak se pénzt, se katonát, de Forgáchnak Thurzó nádor tiltakozása ellenére sikerült kieszközölnie az engedélyt a fegyveres támadásra. Radu Şerban azonban, mint annak idején Vitéz Mihály, megelőzve Bastát, lengyel, kozák és moldvai csapatokkal először Radu Mihneát űzte el, aki mellett csak az utolsó emberig védekező magyar csapat tartott ki, azután a brassóiak hívására Erdélybe tört. Brassót Nagy András hajdúi ostromolták, Weiss azonban megvesztegette a vezért, aki csapataival hazaindult, majd a befelé tartó Forgáchhoz csatlakozva, maga is Báthori ellen vonult. A fejedelem erdélyi seregét is elegendőnek vélte ahhoz, hogy a vajdával felvegye a küzdelmet, és 1611. július 8-án – ugyanott, ahol Székely Mózes csatát vesztett – a brassói papírmalom mellett megütközött vele. Radu Şerban ravasz, veterán katona volt, s mikor már az erdélyiek biztosak voltak a győzelemben, ügyes oldaltámadással megfordította a csata sorsát. Imrefi elesett, Báthori Szebenbe menekült.

Azt lehetett volna hinni, hogy újrakezdődik Vitéz Mihály ideje. De Báthori keményebb legény volt szerencsétlen nagybátyjánál, aki annak idején fejvesztett menekülésével csak növelte a pánikot. Azonnal török segítségért küldte Bethlent, ő maga pedig elszántan készült az ellenállásra Szeben bevehetetlen falai közt. Az erdélyiek is tanultak a múltakból: a vajda hiába próbálta a székelyeket megnyerni, azok nem voltak hajlandók többé kötélnek állni, és tömegesen siettek a fejedelem seregébe. Radu Şerban emiatt hetekig nem mert Brassó mellől mozdulni, s csak akkor szánta el magát az előnyomulásra, amikor Forgách már Szebenhez közeledett.


Erdély ünnepelte hazatérő fejedelmét, aki most, dicsősége csúcsán, a lázadó Brassó ellen fordult, a Barcaság várait sorra elfoglalta, a várost körülzárta. A brassóiak tudták, hogy életről-halálról van szó: mindaz, amit őseik évszázadokon át megszereztek, máról holnapra semmivé válhatik, ha megadják magukat, tehát inkább az egyenlőtlennek látszó harcot választották. Az ellenállás vezére, Weiss Mihály bíró kétségbeesetten üzengetett segítségért Bécsbe, s egyúttal a Portára is követeket küldött, hogy a zsarnok leváltását a legerősebb érvvel, pénzzel kieszközölje. Eredményre azonban nem sok reménye lehetett volna, ha Báthori meg nem hasonlik Bethlennel, aki inkább maga választotta őt fejedelmének, mint Báthori őt tanácsosának.

Báthori Gábor bukása

Ghyczy Brassó felé vette útját, s találkozott az idemenekült háromszéki székely főemberekkel, akik annak idején elsietve Radu Şerban mellé állottak, s most a büntetéstől félve Weiss oltalma alá húzódtak. Számukra igazán nem volt más kiút, mint Báthori bukásán munkálkodni. Ezért patrónusukkal, Weiss-szel egyetértve megbízták a szerencséjétől megszédült szélhámost, hogy nevükben, mintha az egész erdélyi nemességet képviselné, kérje a szultántól Báthori letételét, s a maga kinevezését. Báthorinak eszébe se jutott Konstantinápolyban ellenőriztetni Ghyczyt, aki így akadálytalanul tárgyalhatott, ígérgethetett, állítólagos megbízói, az erdélyi rendek nevében. A császári követet Weiss jó előre értesítette az intrikáról, aki összeköttetéseit így felhasználhatta Báthori ellen.

A Portán már régóta nehezteltek a fejedelemre, mert a havasalföldi hadjárat sikertelensége miatt duzzogva elhanyagolta török kapcsolatait, s az adót sem küldte be pontosan. Báthori – minthogy Ghyczy árulásáról nem tudott – nem is igazolhatta magát, s így Ghyczy könnyű sikert ért el, melynek azonban nagy ára volt. Kinevezéséért cserében oda kellett ígérnie Lippa és Jenő várait, melyek visszaszolgáltatására még Bocskait kötelezték, de átadásukat a fejedelmek sikerrel halogatták. Ezenkívül felemelt adót és segélycsapatokat ígért a török hadjáratokra. Ezek a feltételek, teljesülésük esetén, Erdélyt a két román vajdaság alárendelt helyzetébe juttatták volna. Ghyczy mint fejedelem vonult be Brassóba, s Weiss sietett a diplomáciai eredményt katonailag is kihasználni. Zsoldoscsapataival kimerészkedett a város falai közül, abban a hiú reményben, hogy Báthorit a török kegy elvesztése elcsüggeszti, s nem mer majd ellenállani. Valóban sürgősen kellett cselekednie, mert Radu Mihnea – ahelyett, hogy a kapott rendeletnek megfelelően Ghyczyt fegyveresen támogatta volna – Báthori iránti hálából igyekezett a Portát a fondorlatról felvilágosítani. De sem a brassói bíró, sem Ghyczy nem voltak hadvezérek; 1612. október 14-én a barcasági Földvár mellett egy kisebb fejedelmi seregrész könnyen végzett velük. Weiss maga is elesett.

Műve

Weiss Mihály (Deutsche Fundgruben der Geschichte Siebenbürgens III)