Worms

A Múltunk wikiből
„megyei jogú város” Rajna–Pfalz tartomány délkeleti részén, a Rajna nyugati partján
Wikipédia
DEU Worms COA.svg
954
eleje: Az I. Ottó király ellen fellázadt hercegek felkérésére Bulcsú harka seregével Regensburgban és Wormsban jelenik meg, de a hercegek innen továbbküldik őket Franciaországba kalandozni; Burgundián és Lombardián át vonulnak haza.
1122
szeptember 23. A wormsi konkordátum, amely lezárja a pápa és a német-római császár ellenségeskedésének első szakaszát.
1743. szeptember 13.
Mária Terézia megbízottai Wormsban szövetségi szerződést írnak alá Anglia, Hollandia és a Szárd Királyság megbízottaival. (A szerződő felek elismerik Mária Terézia uralkodói jogait a Habsburg-Birodalomban.)

Bóna István

A hunok

A Rajnán áttörő vandálok nyomában még 407-ben a keleti germán burgundok vetették meg a lábukat a Rajna bal partján, Germania Prima területén. Székhelyük Vormacia (Worms) lesz.

Györffy György

Görög adó, olasz zsold, német elhárítás

A magyar sereg 936–937 telén Bajorországon szabadon átvonult, és miután a sváb és frank hercegség útjába eső városaira tüzet vetett, nyugat felől próbatámadást intézett Szászország ellen. Ottó azonban felkészülve várta a határon a kalandozókat, akik nem merészkedtek komolyabb csatába, hanem böjt havában Wormsnál átkeltek a Rajnán, és Franciaországra rontottak.

Az utolsó nyugati hadjáratok és az augsburgi csata

Liudolf kalauzokat adott a magyaroknak, akik elkísérték a sereget Vörös Konrád herceghez Wormsba. 954. március 19-én Konrád vendégül látta, gazdagon megajándékozta, majd ráeresztette őket ellenségei, elsősorban Brunó kölni érsek, a király öccse birtokaira, és a Maasnál továbbküldte a sereget nyugatra.

Belháború. Géza uralma.

Henrik 1076 januárjában Wormsba hívta a német püspöki kart, és VII. Gergelyt a pápaságtól megfosztottnak nyílvánította.

A keresztes hadjárat

Remete Péter hadba hívó beszédei a Rajna vidéki németek körében találtak leginkább visszhangra, és itt két ember szervezett önálló keresztes hadat; Gottschalk pap és a kegyetlenségéről hírhedt Emich leiningeni gróf. Alig álltak össze a hadak, első dolguk volt, hogy a püspöki városokban lakó zsidók ellen fordultak. Kezdetben csak megkeresztelkedésüket követelték, de tapasztalva a zsidók ellenállását, fékevesztett üldözésbe kezdtek. Ahol a püspökök befogadták a zsidókat, megostromolták a palotát, ahol a zsidók a szomszédos falvakba menekültek, utánuk mentek, megölték és kirabolták őket. Metz, Trier, Köln, Speyer, Worms és Mainz hithű zsidósága javarészt elpusztult az öldöklésben.

Kristó Gyula

II. István

A nehéz belső viszonyok között uralomra került I. Soběslav előbb III. Lothár német-római császár hűbéri fennhatóságát ismerte el, majd 1126 októberében a cseh fejedelem és a magyar király személyesen találkozott, s a két uralkodó pontot tett az évtizedes magyar–cseh ellenségeskedések végére, és baráti kapcsolatot létesített egymással. Ebben az időben kötött békét II. István a salzburgi érsekkel, Konráddal is, ami hozzájárult a magyar–osztrák kapcsolatok javulásához, mivel az érsek Ausztria őrgrófságának metropolitája volt. II. István tehát a német birodalomnak Magyarországgal szomszédos, a birodalom fejétől függő méltóságaival épített ki jó viszonyt. Az e területek felé történő nyitás lehetőségét az a körülmény biztosította, hogy 1122-ben a wormsi konkordátum lezárta a pápa és a német-római császár közti ellenségeskedések első korszakát, s egyelőre nyugvópontra helyezte a két európai nagyhatalom rivalizálását.

III. Béla konszolidációja

Bélának, aki maga a keleti császárságban a görög rítusú keresztény egyház tagja volt, világosan látnia kellett, hogy a latin rítusú Magyarországon nem lehet uralomra jutnia annak a III. Sándor pápának a támogatása nélkül, akinek a politikáját szolgálta és juttatta érvényre az 1169-ben kötött konkordátum. Ezért minden igyekezete arra irányult, hogy elnyerje III. Sándor támogatását. Ugyanakkor Sándornak is kedvező időpontban jött a magyar trónaspiráns ajánlata, hiszen az 1172. márciusi wormsi birodalmi gyűlésen Barbarossa Frigyes újabb itáliai hadjárat tervét fogadta el, amely a pápával szövetséges lombard városok és Sándor pápa ellen irányult, s amelyhez bábként használta fel az általa támogatott ellenpápát, III. Callixtust. Béla azzal, hogy III. Sándorhoz fordult, őt ismerte el legitim pápának Callixtus ellenében.