XII. Károly svéd király

A Múltunk wikiből
Stockholm, 1682. június 17. – Fredrikshald, ma: Halden, Norvégia, 1718. november 30.
1697–1718 között Svédország királya, Bréma és Verden hercege
Wikipédia
Karl XII 1706.jpg
1700. november 30.
XII. Károly svéd király Narvánál vereséget mér I. Péter orosz cár hadaira.
1702. július 19.
XII. Károly svéd király a Varsó melletti Kliszóvnál legyőzi II. Ágost lengyel király seregét.
1706. szeptember 24.
Altranstädtben XII. Károly svéd király és Frigyes Ágost szász választófejedelem békét köt: Ágost lemond a lengyel trónról.
1709. július 8.
I. Péter orosz cár Poltavánál megsemmisítő győzelmet arat XII. Károly svéd király felett.

R. Várkonyi Ágnes

Főúri-nemesi szervezkedés (1698–1702)

II. Ágost lengyel király, bár a balti-tengeri kereskedelem biztosításáért az előző évben koalíciót kötött Dániával és Oroszországgal, s harcba szállt XII. Károly svéd király ellen, még folytathatónak vélte Sobieski délkeleti orientációját is, ha ehhez elnyeri Franciaország támogatását. A lengyelországi francia követ, Du Héron pedig számolt azzal, hogy Lipót császár támadására XIV. Lajos már fegyvert bontott az unokája, V. Fülöp által elfoglalt spanyol trón védelmében, de a Habsburg–angol–holland–porosz szövetségi tárgyalások még nem fejeződtek be. Így országa érdekében hasznosnak vélte, ha Lengyelország és Magyarország is bekapcsolódik az elodázhatatlanul kirobbanó háborúba.

Bercsényi két emlékiratban vázolta fel a megindítandó magyarországi háború tervét. Mindkettő eredetileg a lengyel király számára készült, másolataikat juttatta el Du Héron Franciaországba. Ezek e tervek a főúri-nemesi szervezkedés eredeti elképzeléseiből indultak ki, de a külpolitikai koncepciót két lényeges vonatkozásban módosították. Bercsényi Magyarország ügyét egészen szorosan Lengyelországgal kapcsolta össze. Javaslata szerint II. Ágost lengyel főnemesekkel, francia pénzen toborzott és felszerelt 6–8 ezreddel törne be Magyarországra, megnyerné Sziléziát, Morvaországot és a Thököly csapataival birtokba vett Erdély segítségét, a magyar főurak és a vármegyei nemesség pedig királyukká választanák őt. A Habsburg-hatalom kötelékéből ily módon kiszabadult országok szövetkeznek egymással, s ez Lengyelországra nézve előnyös kereskedelmi szerződéssel járna.

Bercsényi vészesen túlértékelte a francia politika lengyel bázisát és II. Ágost lehetőségeit. Emlékiratai bőven tartalmaztak hagyományos és a korabeli hasonló tervekre általában jellemző, téves helyzetfelismerésre valló elemeket, a magyarországi mozgalom nemesi-rendi vonásait hangsúlyozták, Magyarország ügyét a franciabarát lengyel főnemesség érdekeivel túlontúl szorosan egybeszövődöttnek vázolták. Ez a lengyelországi Viszonyok gyors változása miatt a magyar ügyre nézve is hátrányos következményekkel járt.

A magyarországi főúri-nemesi szervezkedést azonban a Habsburg-kormányzat nem tudta felgöngyölíteni. A résztvevők példásan összetartottak, Rákóczi pedig hazai és külföldi segítséggel megszökött a börtönből. 1701. november 24-én a varsói francia misszió lazarísta rendházában talált rá Bercsényire. Ekkor azonban a különben sem teherbíró lengyel nemesi konföderáció egyfelől a Habsburg, másfelől a svéd hatalmi törekvések súlya alatt már összeomlott; svéd csapatok hatoltak az országba, a lengyel nemesség pártokra szakadt, és a franciabarát főurak megfogyott tábora illegalitásba szorult. II. Ágost lengyel király Habsburg-szövetségbe kényszerült, 1702. július 19-én Kliszóvnál csatát vesztett, s a győztes svéd király, XII. Károly csapatai megszállták Varsót és Krakkót.

Diplomácia és hadsereg

1705 tavaszán Rákóczi számolt az északi háború növekvő jelentőségével, felismerte, hogy romlik a Habsburg–angol–holland viszony, s tovább lazulnak a Hágai Szövetség országait összetartó szálak. A svéd–magyar–lengyel szövetséget Rákóczi az Erdélyi Fejedelemség régi svéd kapcsolatait felelevenítve vélte megvalósíthatónak, és összekapcsolta azzal az elgondolással, hogy Angliát és Hollandiát megnyeri XII. Károly számára. Elgondolásait azonban ellentmondások terhelték. Nem számolt Péter cár növekvő esélyeivel, és figyelmen kívül hagyta az angol–francia ellentét tényét. Már nyilvánvalóvá vált, hogy Franciaország a csatatereken hátrányos helyzetbe szorult. Mégis, Rákóczi leginkább XIV. Lajosra számíthatott annak a céljának a megvalósításában, hogy az európai békekötések elkövetkeztével az Erdélyi Fejedelemséget és a Magyar Királyság ügyét foglalják bele a nemzetközi békeművek szövegébe. Az eredetileg egymást kizáró svéd–magyar–lengyel és francia–magyar szövetség terveinek közelítésére a Habsburg uralkodóváltozás révén látott Rákóczi lehetőséget.

A magyar diplomácia a nemzetközi elszigetelődés ellen

I. Péter cár, miután az északi háború rá nézve kedvezőtlenül alakult, diplomáciai úton akarta elejét venni XII. Károly svéd király további térhódításának. Úgy vélte, hogy Rákóczi megnyerheti Franciaországot, hogy közvetítsen Oroszország és Svédország között. XII. Károly még 1704-ben lengyel királlyá választatta Leszczynsky Szaniszlót, s 1706-ban az altranastädti békében lemondatta II. Ágostot a lengyel trónról. A cár, mint a sandomiri svédellenes lengyel konföderáció pártfogója, a Szaniszlóval szemben állítható ellenkirály-jelöltek között Rákóczit látta a legesélyesebbnek. 1707. szeptember 15-én megkötötték Varsóban a magyar–orosz szövetséget. Rákóczi elvállalta, hogy közvetít Oroszország és Franciaország között, és ha megválasztják, elfogadja a lengyel trónt, a cár pedig erre fegyvert, pénzt, katonát ígért.

A még Richelieu által kezdeményezett svéd kapcsolatokhoz ragaszkodó konzervatív francia udvar Rákóczi lépését szerencsétlennek ítélte, mert ily módon maga ellen fordítja a svéd királyt és a lengyel nemesség egy jelentős, a varsói konföderációba tömörült részét is.

A hágai és a gertruydenbergi békekonferenciák és az időt húzó háború

Majd amikor a poltavai csatavesztés után Benderbe menekült és török segítséggel új támadásra készülő svéd király követei megkeresték, Rákóczi közvetítőnek ajánlkozott Péter cár és XII. Károly között.

Művelődéspolitika Rákóczi államában

XII. Károly svéd király a greifswaldi egyetemen négy magyarországi protestáns diák számára alapított ösztöndíjat, és 20 ezer tallért küldött az eperjesi kollégiumnak.

Irodalom