Zengg

A Múltunk wikiből

németül Zengg, horvátul Senj, latinul Senia

város Horvátországban, Lika-Zengg megyében
Wikipédia
Zengg címere
1871. június 8.
1871:XXXIXXXIII. tc. az elsőfolyamodású bíróságok rendezéséről, az elsőfolyamodású királyi törvényszékek és járásbíróságok létesítéséről és a királyi ügyészségekről.
Uralkodói rendelet a két varasdi határőrezred, valamint Zengg, Belovár, Ivanić és Sziszek katonai községek polgári közigazgatás alá helyezéséről.

Györffy György

A keresztes hadjárat

Utolsónak Toulouse-i Rajmund gróf és Aymar puyi püspök, a pápa legátusa vonult a délfrancia sereggel végig a tengermelléki Szlavónián (Horvátországon); a tengerpartról csak Zengg és Obrovác között kellett a karszti Gecske és Lika zsupákban letérniük.

Makkai László

Örökös főrendiség

Az ellenreformáció sikerei az udvari hivatalnokságba szorult klérus előtt megnyitották az utat, hogy visszaszerezze jogilag soha el sem veszített középkori rendi állását. A püspököknek immár nemcsak címük volt, hanem híveik és papjaik is, mármint a királyi területre eső esztergomi, győri, nyitrai, veszprémi, egri, zágrábi, váci, zenggi és modrusi püspököknek, míg a török, illetve erdélyi fennhatóság alatti kalocsai, csanádi, szerémi, boszniai, knini, pécsi, illetőleg váradi és erdélyi püspöki címek viselői különböző prépostságok javadalmait élvezték.

R. Várkonyi Ágnes

Városok, nyitott kapukkal

A század derekán három új város nyerte el a szabad királyi városi státust: Nagybánya, Trencsén, Zengg.

Makkai László

A Dunántúl etnikai átalakulása

A horvátok és szlavónok nyomába a Balkánról elszlávosodott vlach pásztorok nyomultak juh- és kecskenyájaikkal, s Mohács után a Dunántúlon is tömegesen megjelentek. A királyi területen aránylag kevesen lépték át a Drávát, annál többen települtek meg zsoldosként a régi Horvátország megmaradt kicsiny sávjában, Buccari és Zengg között, s attól északra a Száváig immár Horvát Főkapitányságnak, feljebb pedig a Dráváig Vend Főkapitányságnak nevezett, s a Grazi Haditanácshoz tartozó határőrvidéken.

Benda Kálmán

Az országgyűlési rendszeres bizottságok munkálatai

Zengg város követe kérte, hogy a kereskedelmi bizottságba vegyenek be valakit a város lakói közül, indokul felhozván, hogy a tengerparti városban sokan vannak, akik a kereskedelem minden kérdését ismerik, így hasznos felvilágosításokat adhatnak; tagként egy Susani nevű kereskedőt javasolt, aki nemes ember, sőt királyi tanácsos is. A diéta a javaslatot elutasította azzal, hogy – a hivatalos jegyzőkönyvet idézzük: „a kereskedőket hasznos lészen ugyan némelykor meghallgatni, de úgy, mint a deputációnak állandó tagjait őket bevenni azért sem tanácsos, mivel leginkább magok különös hasznukra tekinthetnek”.[1]

Mérei Gyula

A szállítás és közlekedés

Fiume amiatt is fontos volt, mert a másik három adriai kikötő, Zengg, Porto Ré és Buccari közül az utóbbi kettő nehezen megközelíthetősége miatt nem jöhetett számításba, Zengg pedig csak az 1830—as évek vége felé tett szert jelentőségre.

A Magyar Királyság külkereskedelme 1815–1848

b) Az egyes örökös tartományok %-os részesedése a Magyar Királyság velük lebonyolított kereskedelméből
Örökös tartományok Kivitel Behozatal
Alsó-Ausztria 61,4 51,3
Felső-Ausztria 0,0 0,0
Stájerország és Illíria[2] 8,0 11,4 5,0 7,4
Tengerpart[3] 3,4 2,1
Tirol és Vorarlberg 0,0 0,0
Csehország 0,5 0,0
Morvaország és Szilézia 23,0 32,3
Galícia 3,7 9,3
c) A monarchián kívüli területek %-os részesedése a Magyar Királyság velük lebonyolított kereskedelméből
Ország Kivitel[4] Behozatal[5]
Dél-Németország 11,6 3,5
Szászország 7,2 1,5
Poroszország 12,1 2,8
Krakkó 3,7 0,1
Lengyelország 6,5 0,0
Oroszország
&nbasp;&nbasp;&nbasp;Brody O,6 0,0
  &nbasp;Egyéb átkelőhelyek 5,6 0,3
Török Birodalom 45,6 86,9
Olasz államok 5,9 3,7
Svájc 0,0 0,0
Forrás: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL). Magyar kamarai levéltár. A Magyar Kamara számvevősége. Tabellar Übersicht der Commerzial-Bilanz für Hungarn die Jahre 1817–1828 betreffend (továbbiakban: Tabella: Übersicht 1817–1828). (Készítette a K. k. Banco-Hofbuchhaltung Wien – M. Gy.)
4. táblázat A Magyar Királyság külkereskedelmének áruszerkezete (1819–1828) (évi átlagok, konvenciós forintban)
Árucsoport Kivitel Behozatal
örökös tartományok  % külföld  % összesen  % örökös tartományok  % külföld  % összesen  %
Élő állat (marha, juh, sertés ló) 5 504 236 14,78 558 597 15,67 6 062 833 14,90 1 024 681 3,23 2 387 057 36,63 3 411 738 8,92
Gabona és más szántóföldi, kerti termék 4 683 550 12,57 362 789 10,17 5 046 339 12,40 269 313 0,85 106 453 1,63 375 766 0,90
Élelmicikk 631 272 1,69 69 872 701 144 1,74 151 514 0,48 155 672 2,30 307 187 0,70
Méz és viasz 369 605 0,99 25 378 0,71 394 983 1,00 10 524 0,03 31 410 0,48 41 9334 0,11
Fűszer, gyógyszer, illatszer, gyarmati áru 1 676 657 4,50 141 351 3,96 1 818 008 2,00 2 065 785 6,51 3 384 835 51,94[6] 5 450 620 13,10
Dohány 1 192 615 473 407 13,28 1 166 012 4,20 815 0,00 9136 0,14 9961 0,03
Italok 3 111 743 8,35 1 012 399 28,39 4  824 142 11,84 221 600 0,70 265 471 4,07 487 071 1,25
Bányatermék 327 043 0,88 190 621 5,35 517 6664 1,40 1 728 667 5,45 872 565 13,39 2 601 232 5,7
Faáru, faeszköz 160 624 0,43 158 662 4,45 319 286 0,10 287 150 0,91 76 842 1,18 363 992 0,80
Üveg- és agyagáru 20 465 0,05 46 080 1,29 66 545 0,20 217 241 0,68 2131 0,03 219 372 0,55
Nyomdai termék 19 166 0,05 9466 0,27 28 632 0,10 146 100 0,46 16 958 0,26 163 058 0,42
Szatócsáru, zsibáru 38 037 0,10 10 683 0,30 48 720 0,23 184 974 0,58 4941 0,08 189 915 0,50
Ruházati cikk 50 383 0,14 7693 0,22 58 076 0,24 16 426 0,05 1813 0,03 18 239 0,05
Gyapjú és gyapjúáru[7] 15 511 723 41,65 1 248 424 35,01 16 760 147 41,20 10 945 486 34,50 160 077 2,46 11 105 569 28,00
Pamut és pamutáru[8] 27 039 0,07 158 007 4,43 158 046 0,50 7 774 300 24,50 944 635 14,50 8 718 935 22,70
Kender- és lenáru[9] 375 901 1,01 335 238 9,40 711 139 1,74 3 403 503 10,73 3083 0,05 3 406 586 7,90
Fonaláru 53 538 0,14 5163 0,14 58 701 0,24 295 0,93 118 778 1,82 414 494 1,05
Selyem és selyemáru[10] 11 980 0,03 11 469 0,32 23 449 0,10 1 026 270 3,23 15 516 0,24 1 041 786 2,70
Nyers- és kikészített bőr, szőrme, prém 845 592 2,29 55 984 1,57 910 576 2,24 682 968 2,15 1 329 55 20,40 2 012 518 4,00
Természeti készítmény 965 980 2,59 98 920 2,77 1 064 900 49 223 0,16 22 694 0,35 71 917 0,14
Művészeti, gépi és mesterségi készítmény 27 480 0,07 14 716 0,41 42 196 0,20 186 438 0,59 16 554 0,25 202 992 0,50
Forrás: Tabellar Übersicht 1817–1828. A teljes kivitel és behozatal százalékos aránya a teljes külkereskedelmi forgalomból való százalékos részesedés kifejezője. Az örökös tartományok és a Habsburg-uralmon kívüli területek részesedési aranya mind a kivitel, mind a a behozatal vonatkozásában az örökös tartományokkal, illetve a más országokkal lebonyolított teljes kivitelből, illetve behozatalból való részesedés mértékét tükrözi. Az összegek minden esetben tíz év átlagát jelzik.

A Magyar Királyságnak az örökös tartományokkal lebonyolított kivitele 1819 és 1828 között 1789-hez viszonyítva 211,3%-kal, onnan érkező behozatala 246,1 %-kal növekedett (lásd 5. táblázat). A külkereskedelmi forgalom túlnyomó részét – a 3. táblázat adatai szerint – az örökös tartományokkal lebonyolított kereskedelem foglalta le. Emellett eltörpül a más országokkal folytatott kereskedelem részaránya.

5. táblázat A Magyar Királyság kereskedelme az örökös tartományokkal (1789–1847) (évi átlagok, konvenciós forintban)
Év Kivitel Index 1789=100 Behozatal Index 1789=100 Teljes kereskedelmi forgalom Index 1789=100 Kivitel Behozatal
a teljes kereskedelmi forgalom %-ában
1789[11] 11 964 222 100,0 9 166 628 100,0 21 130 850 100,0 56,6 43,4
1819–1828[12] 37 246 632 311,3 31 727 067 346,1 68 973 699 326,4 54,0 46,0
1831–1840[13] 46 181 271 386,0 30 795 203 336,0 76 976 474 364,3 60,0 40,0
1831–1842[14] 46 678 333 390,2 32 813 333 358,0 79 491 666 376,2 58,7 41,3
1840&ndsh;1846[15] 54 611 830 456,5 49 336 317 538,2 103 948 147 491,9 52,5 47,5
1841–1847[16] 55 751 192 466,0 51 632 463 563,3 107 383 655 508,2 51,9 48,1

Bácskai VeraNagy Lajos

Piacközpontok és városi funkciók

A Károlyvárosba érkezett dohánymennyiség másik részét a horvát kereskedők Olasz- és Franciaországba szállították tovább a tengermelléki kikötővárosokból (Fiume, Zengg), jórészt horvát tulajdonban levő hajókon.

Katus László

Gazdasági és társadalmi fejlődés

A két varasdi ezredet, valamint Zengg, Sziszek, Belovar és Ivanić katonai községeket már 1871-ben polgári közigazgatás alá helyezték, a határőrvidék többi részének polgárosítása azonban még egy évtizedig elhúzódott.

Lábjegyzetek

  1. Naponként való jegyzései az 1792 … pünkösd havának 20-dik napjára rendelt … magyar ország gyűlésének. Budán, 1792. 378.
  2. Illíria: itt és a további külkereskedelmi kimutatásokban: Karintia és Krajna
  3. Küstenland; a Triesztből és Görzből szervezett tartomány. 1822 őszéig a magyar tengerpart és Zengg is hozzátartozik.
  4. A %-ok összege azért nem éri el a 100-at, mert a táblázatba nem vettük fel a Moldvával 1819 és 1822 között lebonyolított kereskedelmi forgalom %-os arányát, mivel erre 1822 után nincsenek adataink.
  5. A %-ok összege azért nem éri el a 100-at, mert a táblázatba nem vettük fel a Moldvával 1819 és 1822 között lebonyolított kereskedelmi forgalom %-os arányát, mivel erre 1822 után nincsenek adataink.
  6. Az arányszám amiatt magas, mert magában foglalja a vámkülföldként kezelt Trieszt, Fiume és az egyéb adriai kikötők forgalmi adatait is.
  7. 1827 és 1828 átlagában a nyers gyapjú és a gyapjúszövet exportja az árucsoport teljes kiviteli összegének 99,50, illetve 0,50%-a, az import esetében a gyapjúszövet részesedése ennek az árucsoportnak a teljes behozatali értékéből 90,48%, a nyers gyapjúé 9,52%. Más évekből a statisztikában nem találhatók az áruforgalom ilyen jellegű bontásának számai. Ez utóbbi tény érvényes a következő jegyzetekre is.
  8. Ugyanolyan átlag alapján a nyers pamut és pamutszövet részesedése az árucsoport teljes kiviteléből 86,96%, illetve 13,04%, a behozott pamutszövet 98,32%, a nyers pamuté 1,68%.
  9. Ugyanolyan átlag alapján a nyers kender és len, illetve a kender- és lenszövet részesedési aránya ennek az árunak a teljes kiviteléből 66,04%, illetve 33,96%, a behozataléből a készárué 57,03%, a nyers kenderé és lené 42,97%.
  10. Ugyanolyan átlag alapján a nyers selyem és selyemszövet részesedése ennek az árucsoportnak a teljes kiviteléből 79,98%, illetve 20,11%, a behozataléból 79,43%, illetve 20,57%.
  11. Kimutatás egyrést az örökös tartományok, másrészt Magyarország, Galícia és Tiröl közötti áruforgalomról 1789. Facsimilében közölve: Ember Győző, Összefoglaló statisztikai táblázatok Magyarországról a XVIII. század végén. Statisztikai Szemle, 1971. 12. sz. 1261.
  12. Tabellar Übersicht 1817–1828. A fenti összegekben nincsnek benne a vámkülföldként kezelt Trieszt behozatalának és kivitelének évi átlagai (2 094 219 Ft, illetve 585 509 Ft). Velence és Lombardia külkereskedelmi forgalmának Magyarországra vonatkozó adatait – egy esetet kivéve – szintén nem vettük figyelembe, mert nem tartoztak az örökös tartományok közé. Ellenben 1819 és 1847 között az összegekhez hozzászámítottuk az 1822 után a Magyar Királysághoz tartozó, de vámkülföldként kezelt adriai kikötők: Fiume, Buccari, Porto Ré és Zengg az örökös tartományokkal 1823 és 1828 között folytatott kereskedelmének átlagát (behozatal 700 490 Ft, kivitel 1 409 078 Ft).
  13. Tafeln zur Statistik de österreichischen Monarchie (továbbiakban: Tafeln) für das Jahr 1841. Wien, 1844. Ez esetben a Lombardiával és Velencével lebonyolított külkereskedelmi adatok levonása a behozatal és a kivitel teljes összegéből nem volt lehetséges. 1831 óta a hivatalos statisztikák értékei egyenértékűen azért sem vethetők egybe az 1819–1828. éviekkel, mert a hivatalos statisztikai szervek megváltoztatták az árucsoportokat, továbbá amiatt sem, mert 1831 óta egy összegben adták meg a Magyar Királyság és az Erdélyi Nagyfejedelemség örökös tartományokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmának értékeit, noha Erdélynek az örökös tartományokkal folytatott külkereskedelme, mint erről a következőkben említés történik, Magyarországéhoz képest csekély volt.
  14. Der Handel Ungarsn und seiner Nebenlánder mit den andern im Zollverbande befindlichen Provinzen des österreichischen Kaiserstaates in den Jahren 1831–1842 (továbbiakban: Handel Ungarns 1831–1842); Pester Handlungszeitung. Kommerzial- und Industrie-Anzeiger. 1845. A lap 13–17. számában közölt dr. H. (Triest) aláírású tanulmány egyik jegyzetéből kiderül (13. sz. 49.), hogy a közleményt az Österreichischer Lloyd című lapból vették át. Az írásmű összbirodalmi szemléletű. A tanulmány nem közli Erdély külkereskedelmi adatait, ám – feltehetően – számításba vette Magyarországnak az Habsburg-uralom alá tartozó Velencével és Lombardiával, továbbá Trieszttel lebonyolított kereskedelmi forgalmát is.
  15. Hauptübersicht des Werthes und der Zollertrages der Waaren Einfuhr und Ausfuhr aus und nach Ungarn und Siebenbürgen im Jahre… Wien (In: Hauptübersicht des Verkehrs von Ungarn un Siebenbürgen mit den anderen österreichischen Provinzen. Hrsg. von Rechnundepartment der k. k. Allgemeinen Hofkammer. Wien). (Továbbiakban: Hauptübersicht). Itt az 1840–1846 közötti évekre vonatkozó adatokat használtuk. Tekintettel arra, hogy Erdélynek az örökös tartományokkal lebonyolított kereskedelmi forgalma 1819 és 1828 között 8 évi átlagban Magyarország kivitelének 0,12%-át, behozatalának 2,64%-át tette ki, az Erdély nyugati irányú külkereskedelmi forgalmi értékeinek Magyarországhoz számolása okozta hibaforrás nem túlságosan nagy. Erdély ezen területekkel lebonyolított kereskedelmi forgalmának Magyarországéhoz viszonyított arányai – feltehetően – 1828 után sem módosulhattak jelentősen, mivel külkereskedelmi forgalmának túlnyomó részét a román fejedelemségekkel és a török uralom alatt levő más területekkel bonyolította le egészen Kisázsiáig terjedően.
  16. A Tafeln sorozatnak a megfelelő évek külkereskedelmi adatait tartalmazó köteteti. Fényes Elek, Magyarország leírása, I. Pest, 1847. 93–94. oldalán közölt adatok szerint Magyarország 1841–1845-ben évi átlagban 54 733&ndasp;524 Ft értékű árut hozott be az örökös tartományokból, és 59 862 072 Ft értékűt szállított oda. Említést érdemel az egykorú források néhány észrevétele a statisztikákban szereplő értékek hitelességéről. A Pester Handlungszeitungban közölt tanulmány szerzőjének véleménye szerint az örökös tartományokból Magyarországra irányuló áruszállítmányok értéke amiatt feltűnően magas, mert ezeknek az ára folyton változik, és a statisztikai és vámhatóságok ezt figyelembe is veszik, míg a Magyarországról az örökös tartományokba szállítottakét mindig azonos árbázison számolják. Ebből a tanulmány írója arra következtet, hogy a Magyarországról az örökös tartományokba jutó, túlnyomórészt az élelmezést szolgáló, továbbá növényi és állati eredetű nyersanyagok valóságos értéke kisebb annál, ami a statisztikában szerepel (Pesther Handlungszeitung, 1845. 14. sz. 54.l. jegyzet). Ezzel szemben a Bécsben működő, Freiherr Carl von Czoernig vezette statisztikai hivatal kiadványa szerint 1840 óta változtatott árbázison, a valóságos piaci árak figyelembevételével számítják ki az örökös tartományok Magyarországgal lebonyolított kereskedelmi fogalmának értékét, míg ezt megelőzően becsült árak alapján állapították meg a behozott és a kivitt áruk értékét. 1840 óta számos, mindenekelőtt a Magyarországra szállított áruk közül a legnagyobb értékösszegű textiláruk átszámítási bázisát csökkentették jelentősen a statisztikába felvett értékek kiszámításánál. (A kötött és szövött pamutárukét a korábbi – fontonkent – 15 Ft-ról 2 Ft-ra, a finom gyapjúárukét 8 Ft-ról 3 Ft-ra, a közönséges gyapjúárukét 8 Ft-ról 1 Ft 6 kr-ra.) Így érték el, hogy az örökös tartományokból Magyarországra és Erdélybe szállított áruk értéke jelentős mértékben kisebb lett, mint hogyha a korábbi árbázison számították volna ki. Ugyanakkor a statisztika nem említi, hogy a Magyarországról az örökös tartományokba szállított áruk értének megállapításakor változtattak-e a korábbi – becslés szerinti – értékelésen vagy sem? (Hauptübersicht, 1840. 212. 1. jegyzet.) Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy amennyiben a külkereskedelmi forgalomba került áruk értékét piaci áron számították ki, akkor is a bécsi, és nem a magyarországi piaci árakat vették figyelembe, amelyek – a mezőgazdasági termények viszonylatában – egyébként is vidékenként eltérők voltak aszerint, hogy az értékesítés helye közel volt-e a termelési, vagy a termékeket eladás céljából összegyűjtő regionális központ jellegű helyhez, vagy távol? — Az említett két statisztika közös törekvése annak bizonyítása, hogy a Magyarországról az örökös tartományokba szállított áruk értéke valójában kisebb volt a statisztikában feltüntetettnél. Így kívánták ellensúlyozni – és erre mindkét statisztika jegyzetben utal – a magyar politikai közvélemény, az országgyűlések, egyes neves magyar politikusok ama panaszait, amelyek a vámpolitika terén az egyenlőtlen elbánást tették szóvá. Fényes Elek 1847—ben amiatt véli irreálisaknak és sérelmeseknek a hivatalos statisztika adatait, mert azok nem a piaci árakra, hanem becsült értékekre alapozódtak, és előnytelenek a magyarországi termékek külforgalmi értékének megállapítása szempontjából. Ezt a gabona és a gyapjú vonatkozásában tényszerűen is bizonyitja. (Sokallja, hogy a vámhatóságok 1 pozsonyi mérő búza árát 3 Ft 45 kr C. M.-ra, 1 bécsi mázsa gyapjúét 80 Ft C. M.-ra becsülik, míg a birodalmon kivülről importáltat csupán az utóbbi esetben 40 Ft C. M.-ra. Nem fogadja el azt az indokolást sem, amely szerint a magyarországi gyapjú finomabb a birodalmi határokon kívülről hozottnál, mert a minőségi különbség ekkora áreltérést nem indokol. (Fényes Elek, Magyarország leírása. I. Pest, 1847 . 95.) Ehhez csak annyit szükséges hozzátenni, hogy – mint az előzőkből kiderült – az exportált magyarországi gyapjú minősége túlnyomórészt nem múlta felül, legjobb esetben elérte a birodalom határain kívül termelt gyapjúét. Fényes egyébként azt is sérelmezi, hogy a vámhatóságok a Magyarországról származó áruk értékét általában véve alacsonyabb összegben állapítják meg, mint az örökös tartományokból Magyarországra és a vele közös vámterületet képező Erdélybe szállított árukét. Csak igen bonyolult, hosszadalmas vizsgálódás (a korabeli piaci árak figyelembevételével és az örökös tartományok és Magyarország között forgalomba került áruk mennyiségének pontos megállapítása és különféle árucsoportosítások átszámítása) után lesz eldönthető: az összbirodalmi szempontból érvelő hivatalos statisztika, vagy a magyar nacionalista nézőpontból vitázó Fényes Elek oldalán volt-e az igazság, illetve annak mekkora hányada igazolta az egyik, mekkora a másik fél állításait? Annyi azonban már jelenlegi ismereteink birtokában is megállapítható, hogy a statisztikák abszolút számai – az előző jegyzetekben említetteket is figyelembe véve – nem tükrözik egyenértékűen a valóságos helyzetet. Ugyanakkor megfelelnek annak a célnak, hogy jelezzék a külkereskedelmi forgalom mozgásának tendenciáit.