Zichy Károly

A Múltunk wikiből
(Zichy országbíró szócikkből átirányítva)

Zichy Károly József gróf

Pozsony, 1753. március 4. – Bécs, 1826. szeptember 28.
nagybirtokos, országbíró, miniszter, Békés vármegye főispánja
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
Zichy Károly
1788. december 18.
II. József Zichy Károly grófot nevezi ki országbíróvá. (Tisztségét 1795-ig viseli.)

Benda Kálmán

A magyar nemesi mozgalom

Február 18-án a koronát szállító hatlovas hintót és kíséretét Dévénynél, az ország határán, Pozsony megye ezer főnyi lovasbandériuma fogadta. Pozsony városában a fellelkesült polgárok kifogták a lovakat és maguk húzták a hintót. Győrben az ünnepi díszbe öltözött lakosság sorfala közt vonult a menet az öreg templomba. Esztergomban harangzúgás köszöntötte. Negyednapra, február 21-én délután ágyúk ropogása, harangzúgás között ért a menet Budára, a királyi várba. „Estve Pesten és Budán a legalábbvaló ház is meg volt világosítva. Csak a tanácsháza előtt ezer gyertya égett és ötven akó veres és fehér bor folyt vala szabad italra.”[1] Este javában állt a bál, amikor József halálhírével a futár megérkezett. Zichy országbíró úgy döntött, másnapig titokban tartja a hírt.

A koronázási hitlevél

Június első hetében megindult a főrendek és a megyei követek gyülekezése a budai országgyűlésre. Mindenki eljött, aki számított, ilyen politikai gyülekezetet egy évszázad óta nem látott Magyarország. Ott volt valamennyi megyéspüspök gróf Batthyány József hercegprímással az élén, a káptalanok és a szerzetesrendek követei, az országos főméltóságok és vezető tisztviselők, köztük gróf Zichy Károly országbíró és Ürményi József személynök; a hétszemélyes tábla és a királyi tábla bírái, Horvátország és Erdély két-két küldötte, a városok képviselői és mindenekelőtt a megyei követek, köztük a köznemesség vezérei. A főurak között ott találjuk a [[II. József király|József]] által leváltott Forgách Miklós főispánt, a nagy katolikus Illésházy Istvánt, s a Voltaire-rel levelező szenvedélyes szónokot, gróf Fekete tábornokot, a reformer Batthyány Alajost, a [[II. József király|József]] alatt magas állami hivatalokat viselt gróf Széchényi Ferencet, a [[II. József király|Józseffel]] szemben álló, franciás műveltségű Sztáray Mihály grófot. A köznemesség hangadói protestáns részről az evangélikus ócsai Balogh Péter, Nógrád megye követe; a Tisza melléki vármegyék harcos református követei, Vay István és József, Domokos Lajos bihari alispán, mellettük Fáy Ágoston, a Beöthyek, Máriássyak, Lubyak, a Dunántúlról Bezerédj Ignác és Pázmándy János; a Felvidékről a szlovák anyanyelvű, lutheránus vallású, magyarul „tótosan beszélő” Jezerniczky Károly nyitrai alispán, a hungarus-nemesi típus késői megtestesítője és mások. Katolikus oldalról a vezér Almásy Ignác, mellette Árva megye küldötte, a buzgó szabadkőműves Abaffy Ferenc és Pest megyéből Szily alispán játszik még fontos szerepet. Említsük még meg az ősi szokás szerint egyenkénti képviselettel rendelkező szlavóniai megyék küldöttei közül a horvát Skerlecz Miklóst, gazdasági kérdésekben a diéta talán legképzettebb tagját.

A politikai pártok már jóval előbb kialakultak. A megyei követek óriási többsége a Balogh-féle program alapján állt. Közülük legradikálisabbak a keleti országrész küldöttei voltak, a dunántúliak inkább a Béccsel való megegyezés hívei. A főpapságot és a köré csoportosuló „papi pártot” nem is annyira alkotmányjogi meggondolások választották el tőlük, inkább egyházi szempontok: a katolikus vallás egyeduralmát féltették a protestánsoktól, s ez a meggondolás később az uralkodó felé hajlította őket. A főurak jelentős része ehhez a párthoz tartozott, s tüntetően a hercegprímást támogatta, aki különben – mivel nádor nem volt – a felsőtábla elnöki tisztét is betöltötte. A városi követek nem képviseltek külön pártot, akár nemesek voltak, akár nem, alig hallatták szavukat. Zichy Károly gróf országbíró csakúgy, mint Ürményi József személynök, az alsótábla elnöke, félúton állt az udvar és a rendek között; igyekeztek mérsékelni a túlzó nemesi követeléseket, ugyanakkor viszont az udvarral szemben is hangot adtak a rendi kívánságoknak.

A vallási kérdés

Egyes katolikus főurak, így Széchényi Ferenc és maga Zichy Károly országbíró is a protestánsok mellé álltak, az ugyancsak katolikus Almásy Ignác és Abaffy Ferenc pedig nyíltan hazafiatlansággal, a nemzeti ügy elárulásával vádolta a főpapságot az alsótáblán.

II. Lipót politikájának ellentmondásai

Ebből a szempontból is jellemző, hogy a megkoronázása utáni napon rendeletet adott ki, melyben feloszlatta az országgyűlést, ezzel mintegy kinyilvánítva, hogy az egész alkotmányosdi számára csak kényszerű játék volt. Zichy országbíró, Ürményi személynök s a nádor csak nehezen tudták a rendeletet visszavonatni, arra hivatkozva, hogy ez az 1790-es mozgalom újraéledésére vezetne.

Kabineti abszolutizmus, rendőruralom

Néhány nappal Sándor Lipót főherceg temetése után, Ferenc király megkezdte a magyar kormányzat vezető méltóságainak leváltását. Július 20-án azonnali hatállyal fölmentette Zichy Károly gróf országbírót, Ürményi József személynököt és Haller József gróf tartománybiztossági főigazgatót.

Lábjegyzet

  1. Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből. Keresztesi József naplója (továbbiakban: Keresztesi József naplója. Pest, 1868. 198.

Irodalom

A kor érveit és vitapontjait adja kezünkbe a Collectio ordinationum imp. Josephi II. et repraesentationum diversorum Regni Hungariae comitatuum (Dioszegini, 1790) és a kétkötetes Collectio prothocollorum Statuum et Ordinum Regni Hungariae (PestBudaKassa, 1790). Az első gyűjtemény kiadási helye (Diószeg) azt a gyanút keltheti az olvasóban, hogy – a helység Zichy-birtok lévén – maga Zichy Károly szorgalmazta a kiadást.