Zigány Zoltán

A Múltunk wikiből
Székesfehérvár, 1864. febr. 10. – Budapest, 1921. febr. 8.
író, pedagógus,
a századforduló után a radikális tanítómozgalom egyik vezető alakja
Magyar Életrajzi Lexikon

Erényi Tibor

Szakszervezetek és egyéb szociáldemokrata szervezetek

Az Új Korszak című részben polgári radikális, részben szociáldemokrata irányú pedagógus-folyóirat 1906-ban indult meg, Somogyi Béla szerkesztésében. Ez év novemberében alakult meg a Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete, amely ugyancsak polgári radikális—szociáldemokrata szervezet volt. A folyóirat és az egyesület a koalíció uralma idején nehéz időszakot élt át. Apponyi a lapot 1907-ben betiltotta, az egyesület alapszabályainak jóváhagyását pedig megtagadta. Az alapszabályokat csak 1010-ben hagyta jóvá a Khuen-Héderváry-kormány. Ebben az évben sor kerülhetett – most már Zigány Zoltán szerkesztésében – a folyóirat ismételt megjelentetésére is.

Mucsi Ferenc

„Magyarország felfedezése” és az új Magyarország tervének kidolgozása

Méray-Horváth Károly és Pikler Gyula előadásai alapján több mint 30 résztvevővel vitatták meg a középiskolák helyzetét, a szükséges reformokat; Kunfi Zsigmond, Zigány Zoltán, Balassa József az iskolarendszer s az egész magyar közoktatás válságát és fejlődésének perspektíváit, „a jövő iskolája” kiépítésének lehetőségeit és feladatait tárták fel.

A polgári radikalizmus és a szociáldemokrácia

A munkástanfolyamok tanrendje igen változatos volt. A természettudományi tárgyak nagy bősége mellett széles körű társadalomtudományi ismereteket is átadtak. Az előadók ismert tudósok, művészek, jól felkészült szakemberek voltak (Zigány Zoltán, Réti Lóránd, Somló Bódog, Lyka Károly, Harrer Ferenc, Pfeifer Ignác, Madzsar József, Wildner Ödön stb.). A társaság nem tudta díjazni az előadókat, a kultúra terjesztőinek lelkes önfeláldozása, a munkáshallgatók bizalomteljes ragaszkodása azonban jó egy évtizeden át nemcsak fenn tudta tartani, hanem – egészen a háború idején történt betiltásáig – folytonosan terjeszteni, javítani s újabb és újabb előadókkal bővíteni is tudta a munkásoktatást.

Polgári radikalizmus és szabadkőművesség

A Demokrácia-páholy révén Jászinak hamarosan sikerült elérnie, hogy más páholyok is anyagi segítséget nyújtsanak a szabadiskola megindításához, majd folyamatos fenntartásához. A szociológus csoport további terveivel, a választójogi propaganda s az antiklerikális küzdelem fokozásával azonban a páholy konzervatív elemei nem értettek egyet; Jászi hét radikális társával együtt 1908. május 27-én távozott a páholyból és létrehozta saját radikális szabadkőműves páholyát: a Martinovics-páholyt. Ebben Jászi mellett részt vett Szende Pál, Harkányi Ede, Rácz Gyula, Zigány Zoltán. A Martinovics-páholynak lett tagja 1912-ben Ady Endre, Bányai Elemér (Zuboly), Nagy Endre, Bölöni György; a szocialisták közül pedig Kunfi Zsigmond, Ormos Ede, Rónai Zoltán, Beck Salamon, Diner-Dénes József, Czóber Ernő, Pogány József, Varga Jenő és Varjas Sándor. A páholy vezetői között jelentős szerepet játszott Polányi Károly és Zigány Zoltán is.