Kaposvár

A Múltunk wikiből
(Zselicszentjakab szócikkből átirányítva)

németül Kopisch

Somogy megye székhelye
Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: Unable to run external programs, proc_open() is disabled.
Kaposvár címere

Fészerlak Toponár pusztája.

Toponár egykori önálló község, 1970 óta Kaposvár városrésze. Wikipédia
Hiba a bélyegkép létrehozásakor: A fájl nincs meg
A Kaposvári Egyetem főépülete
Zselicszentjakab vagy Kaposszentjakab ma Kaposvár része és a város keleti felén található. Wikipédia
A 11. századi apátság romjai
1064
Felszentelik az Ata (Otho) nádor által alapított zselicszentjakabi monostort.
1828.
Megkezdődik a kaposvári és a szekszárdi megyeháza építése.
1906. április 9–17.
Kaposvári építőmunkássztrájk.

Bóna István

Avar régészeti lelőhelyek

település korai késői megjegyzés
avar kor
MAGYARORSZÁG
Kaposvár X
Kaposvár–Fészerlak X

IX. századi régészeti leletek

IX. század: avar–szláv temető

Györffy György

Helyreállítás és továbbfejlesztés

Rád (Rado) nádor, aki alighanem azonos a sváb Vecelin fiával, Radival, 1057-ben a pécsi püspök és a pécsváradi apát javára rendelkezett, 1061-ben pedig a német Győr fia, Ata (Otho) comes, a későbbi nádor tett adományt a maga alapította zselicszentjakabi monostor részére. Mindkét főúr a Dunántúl délkeleti részén, az Árpádok családi szállásain, Somogy, Tolna és Baranya megyében kapott birtokait adta tovább. A birtokaikon szereplő szolgáló népek: szántók, szőlősök, halászok, egy-egy gabonaörlő, kondás, csikós, méhész stb. pontosan megfelelnek azoknak a kategóriáknak, amelyekkel a tihanyi apátság alapítólevelében találkozunk; nagyjából még a rab szántóknak a termelési eszközökhöz viszonyított számaránya is egyezik. Ebben az időben ugyanis a nagyméretű ekevassal felszerelt faeke vonásához 8–10 ökör volt szükséges, vonóerővel ellátott ekéből (aratrum) pedig sokkal kevesebb állt az úr rendelkezésére, mint szolgaháztartásból (mansio). Ezért átlagban 3 szántó család dolgozott egy úri ekével, így például a tihanyi apátság birtokain, míg a két magánalapítványon 2, 3 és 4 a szélső érték.

A szolgáló népek kategóriáihoz képes mint előremutató társadalmi réteg az 1061. évi alapítványban jelenik meg az önállóan termelő és szolgáló minister; ezek mindegyike 1 élő állattal, 10 vödör gabonával és 10 vödör sörrel adózott, ami mellett az apát ló- és szekérrobotra is foghatta őket.

Ez a réteg a régi önálló mezőgazdasági termelők helyébe lépett, de képviselheti a felszabadított rab cselédek rétegét is, amelyről István király I. Törvénykönyve 18. cikkében rendelkezik. Az utóbbiak szolgálata ugyanis a „tor” (agapen) volt, márpedig későbbi okleveleinkben a „torló” – vagy „dusnok” (szláv dusnik) – réteg hasonló szolgáltatásokkal tartozott, mint a fenti minister. Mindenesetre e félszabad önálló mezőgazdasági termelők fokozatos elterjedésében és a rab szántók fokozatos visszaszorulásában rejlik a következő évszázadok társadalmi fejlődésének egyik fő irányvonala, ami végül is a XIV. században az önállóan termelő egységes jobbágyság kialakulásához vezetett.

Az új egyházi és világi nagybirtokra, mely végső fokon az udvari birtokban veszi eredetét, az jellemző, hogy nem egy tömbben terült el, hanem számos darabban, amely felerészben egy központ közelében, felerészben országos szétszórtságban volt található. A szórt birtok biztosította az egyháziak számára, hogy a különféle vidékek eltérő termelői révén mindenfajta igényüket kielégítsék. Az udvari főméltóságok szórt birtokai viszont azzal voltak kapcsolatosak, hogy a méltóságviselők a király kíséretében állandóan úton voltak, és az udvar gyakoribb tartózkodási helyei közelében maguk is szert tettek udvari szolgáló népekre, sőt egy-egy udvarházra is.

Várnép, udvarnok, szabados és örökös szolga

  • A zselicszentjakabi apátság esetében, amelyet egy nagybirtokos királyi adományba nyert népekből alapított (1061), az önállóan termelő miniszteriálisok körülbelül a dupláját teszik ki a földesúri ekével dolgozóknak: 38%–18%, Pannonhalmán viszont az arány kiegyenlített: az egész szolganépség 23%-a önállóan termelő szolga, 25%-a földesúri ekével dolgozó rab cseléd.
  • A félszabad termelő „ministerek” alacsonyabb rétege volt a terménybeszolgáltatásra kötelezett „tributarius”. Prototípusa a dömösi uradalomban megismert kenyéradó (udvarnok) volt, a zselicszentjakabi uradalomban megfelelője a tributarii ministri, akinek szolgáltatása évente egy élőáldozat (tinó), 10 köböl búza, 10 köböl sör, lova és szekere pedig „az apát hatalmában van”, tehát szükség szerint használhatja fuvarra.

„Aktív” külpolitika

A király és herceg hada levonult Dalmáciába, visszahelyezte Zelemért, hazajövet pedig Ata nádor kérésére mindnyájan részt vettek a zselicszentjakabi monostor felszentelésén. E monostort Ata somogyi ispán még Endre király idejében alapította, 1061-ben fejezte be építését, és adott alapítólevelet számára, a felszentelésre pedig csak 1063 nyarától kerülhetett sor, amikor a békeállapot helyreállt.

Uralkodó osztály

Az Árpádok egyházalapító tevékenységét követően a legkorábbi magánmonostorokat az Abák alapították, a XI. században legalább hármat: Sár, Debrő és Százd. Ezekhez csatlakozott a Hont fia Bény alapította Bény (Esztergom megye), a Győr fia Ata alapította Zselicszentjakab (Somogy), talán a Gut fia (?) Vid alapította Vidmonostor, a Bor-Kalánok egyike által alapított Szermonostor, a Dorozsma alapította Dorozsmamonostor (Szeged közelében) és még jó néhány, amelynek alapítási ideje homályba vész.

Kristó Gyula

Az új berendezkedés hívei

A XIV. századi krónikakompozíció egyenesen Pot nemzetségről beszél, s úgy állítja be, hogy első tagja, Ernest a XI. század közepén, Salamon király uralkodása alatt jött Magyarországra. Ákos mester szerint azért nyerte a Pot nevet, mert követ volt a német császár, valamint Endre és Salamon magyar királyok között, s a követ németül Potnak (ma Bote) hangzik. A nemzetség első ismert őse, Atha nádor, az 1066-ban felszentelt zselicszentjakabi monostor alapítója valóban német volt, s még az időpont, Salamon király kora is egyezik. Pot azonban, akiről a krónika a Győr-nemzetséget nevezi, későbben élt, a XIII. század elején, nevéhez fűződik a lébényi monostor alapítása.

Stílusirányzatok

  • A romanika közvetlen magyarországi előzményét az a stílus jelenti, amelynek jegyeit a XI. század derekán alapított királyi (Tihany, Szekszárd) és úgynevezett nemzetségi magánegyházak (Feldebrő, Zselicszentjakab) viselik magukon.
  • A legjobban annak a kolostortemplomnak a típusa ismert, amely kis létszámú szerzetest fogadott be, s az alapító és leszármazottai, a kegyúri jogokat gyakorló világi előkelők temetkezésére szolgált: az úgynevezett nemzetségi monostortemplomok típusa. Előzményei már a XI. század második felében megjelentek Ottó comes 1061. évi zselicszentjakabi és Péter comes 1067 körül alapított százdi monostorával, jelentős részük azonban a XII. században épült fel.

Sinkovics István

Szulejmán utolsó hadjárata. Szigetvár.

1555-ben Tojgun budai pasa a Balatontól délre fekvő területeken terjeszkedett. Sorra elfoglalta az őrségüktől magukra hagyott várakat: Kaposújvárat, Korotnát és Babócsát.

Makkai László

A Dunántúl etnikai átalakulása

A Buda alatt létesített Érd, Ercsi, Adony és Pentele palánkjaihoz még magyar települések csatlakoztak, de Dunaföldvár, Paks, Fadd, Tolna, Szék, Mohács, Baranyavár, a Duna-vonaltól befelé pedig Pécs, Simontornya, Törökkoppány, Szekszárd, Ozora, Dombóvár, Döbrököz, Kaposvár, Sásd, Szentlőrinc, Mecseknádasd várainak, illetve palánkjainak külvárosaiban már vegyesen éltek magyarok s görögkeleti vagy katolikus rácok, amire az Alföldön csak a legritkább esetben került sor.

R. Várkonyi Ágnes

Buda visszavívása

Lotharingiai Károly herceg Buda bevétele után parancsot adott a török hadsereg üldözésére, de megkésett. A nagyvezír végigpusztítva és kifosztva a Duna menti falvakat, leért a Dráva túlsó partjára, és felszedte maga mögött az eszéki hidat. A harc Buda váráért még nem fejeződött be.

A szövetséges hadsereg lendülete azonban nem tört meg. Lotharingiai Károly Hatvan megvételére indult, Badeni Lajos hadteste pedig a dunántúli várakat fogta ostrom alá. Simontornya visszafoglalása után a horvátországi hadtesttel egyesült serege ostrom alá vette Pécset. A vár őrsége vízhiány miatt fellázadt a tisztek ellen, s kegyelemre megadta magát. Kaposvár kapuit háromnapi ostrom nyitotta meg.

Gergely András

A reformellenzék formálódása

A következő, még ugyancsak társadalmi s nem politikai szerveződési forma a kaszinó. Ezek Pest (1827) példáját követve sorra alakultak vidéki városainkban: Kaposvárott (1828), Sátoraljaújhelyen (1831), ahol Balásházy János volt az alapító, jegyzője pedig a fiatal Kossuth, Kecskeméten, Egerben, Marosvásárhelyt (1832); s ezután sorra minden nagyobb városban.

Vörös Károly

A klasszicista építészet

A korszak az építészet számára ilyen kedvezőre fordult viszonyai között így, e klasszicista stílus jegyében fognak országszerte felépülni az új középületek, élükön a nemzet múzeumával; megyeházák és városházák egész sora Soprontól Makóig és Lőcsétől Kaposvárig éppúgy, mint nem egy tollasodó mezőváros középületei, templomai; az új nagy főúri kastélyok és középnemesi kúriák a nádor alcsúti otthonától kezdve Fehérvárcsurgó, Csákvár, Dég, Fót, Bajna, Lovasberény, Tajna, Hegyfalu (hogy csak a legjelesebbeket említsük) kastélyaiig és a mezőgazdasági árutermelésbe a pesti piacon át kivált előnyösen bekapcsolódni képes Pest megyei köznemesek kúriáiig, de még a távoli és szegényebb Erdélyben is.

Spira György

Győzelmek a mellékhadszíntereken

Somogyban például a gerillaháború szervezőjeként már szeptemberben is kitűnt Noszlopy Gáspár szolgabíró április végén Kossuth felhatalmazásával ismét népfelkelést hirdetett, s rövid idő alatt mintegy 30 ezer főnyire duzzadt serege élén gyors egymásutánban felszabadította elébb Kaposvárt, majd Szigetvárt, végül pedig Nagykanizsát is, ezzel saját megyéjén kívül Zalát is teljesen megtisztítva az ellenségtől.

S. Vincze Edit

A francia–porosz háború és a Párizsi Kommün hatása. Az 1871–72. évi „hűtlenségi per”.

A munkásmozgalom radikalizálódása az Általános Munkásegylet tevékenységében is tükröződött. A vidéki munkásegyletek sorban csatlakoztak hozzá (ekkor már több, mint húsz városban működtek szocialista jellegű szervezetek, főként az ipari gócpontokban: Pozsonyban, Sopronban, Nagykanizsán, Kaposvárott, Pécsett, Temesvárt, Aradon és Resicán), a fővárosi központ tevékenysége is kiterjedt.

Katus László

Az urbanizáció meggyorsulása

Négy évtized alatt több mint megkétszereződött – Budapesten kívül – 5 dunántúli (Pécs, Szombathely, Kaposvár, Zalaegerszeg, Nagykanizsa), 5 felvidéki (Kassa, Nyitra, Losonc,Máramarossziget, Beregszász), 2 délmagyarországi (Újvidék, Temesvár) és egy erdélyi város (Sepsiszentgyörgy) lakossága.

Hanák Péter

Népességnövekedés, vándorlás, városiasodás

Az urbanizáció eredményességét tekintve a főváros és környéke után azok a szabad királyi városok következtek, amelyek forgalmi és közigazgatási központ szerepüket össze tudták kapcsolni a modern iparosodással. Sorrendben: Fiume, Miskolc, Nagyvárad, Győr, Kolozsvár, Pécs, Kassa, Temesvár. Mellettük szembetűnő volt néhány korábbi kisváros – Szombathely, Kaposvár, Nagykanizsa, Szolnok – forgalmi-közigazgatási központtá válása, és az új iparvidékek – Salgótarján, Ózd, Diósgyőr, Resica, Petrozsény, Vajdahunyad, Zólyom, Zsolna – kiemelkedése.

Erényi Tibor

A munkásság harcai a koalíció hatalomra kerülésekor

A kaposvári építőmunkások sztrájkja részleges sikerrel végződött (április 9–17.).

Siklós András

Felvilágosító és szervező munka a tömegek körében

Kommunista szervezetek alakultak Budapesten kerületek szerint is, továbbá egyes vidéki városokban: Salgótarján, Tata, Győr, Miskolc, Diósgyőr, Szeged, Debrecen, Sátoraljaújhely, Sopron, Kaposvár, Nagyvárad.

Egyenlőtlen fellépés a kommunista párt és az ellenforradalom ellen

Február 12-én Kaposvárott letartóztatták Tóbi József soproni középiskolai tanárt, aki a Dunántúli Polgárszövetség nevében uszító hangú röpiratokat írt és terjesztett, és ellenforradalmi szervezkedéssel vádolva Budapestre kísérték.

A belpolitikai feszültség fokozódása

A kinevezések körüli harc január végén az új kormány megalakulása után erősödött fel, és márciusban, a választások napirendre kerülésével érkezett el a csúcsponthoz. Március közepére a polgári pártokhoz tartozó kormánybiztos főispánokat már a megyék többségében elűzték vagy leváltották, a nagyobb vidéki városokban (Szeged, Miskolc, Székesfehérvár, Kaposvár, Szekszárd, Pápa, Kiskunfélegyháza, Makó stb.) a tényleges hatalom a munkástanács kezébe ment át.

A falvakat már hónapok óta jellemző feszültség február végén—március elején – a kollektív szerződések megkötése kapcsán – erőszakos földfoglalásokban robbant ki. A földfoglaló mozgalom leghevesebben Somogy megyében lángolt fel. Itt az uradalmakban bérharcot vívó agrárproletariátus erős támaszra talált a szociáldemokrata párt és a Földmunkás-szövetség helyi szervezetében, melynek vezetője a később mártírhalált halt Latinca Sándor volt. A Földmunkás-szövetség azt ajánlotta a gazdasági cselédeknek és földmunkásoknak, akik egy részének az uradalmak felmondtak, hogy követeljék a földek azonnali birtokbavételét szövetkezetek létesítése céljából, mivel erre a földtörvény lehetőséget ad. A kaposvári munkástanács február 25-én határozatot hozott az Esterházy-birtokon gazdálkodó, a Hitelbank érdekkörébe tartozó Mezőgazdasági Ipari Rt. 44 ezer holdas bérletének szövetkezetté alakítására, és ehhez a szociáldemokrata párt központjának támogatását kérte.

A szociáldemokrata vezetők egy része, helytelenítve, hogy a párt elfogadta a kormány földreform-tervét, a földosztás helyett a földek birtokbavételét, szövetkezetek létesítését követelte. A balszárny egyik vezetője, Hamburger Jenő, a kaposváriak támogatásával e kérdésben nyomást akart gyakorolni a kormányra és a szociáldemokrata jobboldalra. Hamburger a földművelésügyi minisztertől kormánybiztosi megbízást eszközölt ki, és ennek birtokában március elején megszervezte több Somogy megyei nagybirtok kisajátítását és a birtokuk szövetkezetté alakítását.

A kormány a földfoglalások hírére kísérletet tett a mozgalom leszerelésére. Azonnal kinevezték az Országos Birtokrendező Tanács tagjait, és a leginkább veszélyeztetett területekre birtokrendező bizottságokat küldtek ki a földreform azonnali előkészítése céljából. Somogyba utazott Nagyatádi Szabó István, akinek az ottani kisgazdák körében nagy befolyása volt. A Kisgazdapárt Somogy megyei szervezete március 12-re nagygyűlést hirdetett a kisgazdapárti kormánybiztos támogatására és a földfoglaló mozgalmak elleni tiltakozás céljából.

Válaszul a kaposvári munkástanács március 10-én reggel kimondta az általános sztrájkot; gyűlést hívott össze, melyen elhatározták, hogy a munkástanács 3 tagú direktóriuma veszi át ideiglenesen a megyében a hatalmat. Nagyatádi Szabót az állomáson több ezres – részben fegyveres – tömeg várta, és csak akkor engedte szóhoz jutni, amikor kiderült, hogy Nagyatádi Szabó elismeri a szövetkezetek törvényességét, és kész azokat a minisztérium részéről támogatni.

Irodalom

Kiadványok